lemez - SICK OF IT ALL: BASED ON A TRUE STORY

A Sick Of It All pontosan ugyanaz a hardcore-színtéren, mint mondjuk metálban a Slayer vagy a Motörhead: tiszteletre méltó munkássággal rendelkező társaság, ahol a zenészek már a pályafutásuk legelején rátapintottak valami kimondottan sajátosra, és azóta sem tértek le a kitaposott útról. Mindezt úgy, hogy nem nagyon sikerült gyenge albumot csinálniuk, mert nagyon okosan éppen akkor vonultak kicsit vissza a lemezkészítés-turné-lemezkészítés mókuskerekéből, amikor úgy érezték, hogy kezdenek megfáradni. A Based On A True Story négyéves szünet után készült, és pontosan olyan, mint amikor az ember feltöltődve és kipihenten egy máskor komolynak és felelősségteljesnek ígérkező feladatnak is habzó szájú lelkesedéssel vág neki.

A Sick Of It All pontosan ugyanaz a hardcore-színtéren, mint mondjuk metálban a Slayer vagy a Motörhead: tiszteletre méltó munkássággal rendelkezõ társaság, ahol a zenészek már a pályafutásuk legelején rátapintottak valami kimondottan sajátosra, és azóta sem tértek le a kitaposott útról. Mindezt úgy, hogy nem nagyon sikerült gyenge albumot csinálniuk, mert nagyon okosan éppen akkor vonultak kicsit vissza a lemezkészítés-turné-lemezkészítés mókuskerekébõl, amikor úgy érezték, hogy kezdenek megfáradni.

A Based On A True Story négyéves szünet után készült, és pontosan olyan, mint amikor az ember feltöltõdve és kipihenten egy máskor komolynak és felelõsségteljesnek ígérkezõ feladatnak is habzó szájú lelkesedéssel vág neki. A Based... harminchárom percébõl pontosan ez az energia árad, ami az ilyen negyven fölötti figuráknál már általában el szokott veszni valahol, de itt a dalok annyira hibátlanra sikerültek, hogy a röviden és velõsen elõvezetett - sehol sem csúsznak három perc fölé -, bunkó hardcore-punk témákkal telepakolt lemezt automatikusan újraindítja a hallgató, hogy megint megkapja az alig több mint félórás életerõadagját. A legszebb pedig az, ahogy sokadjára is úgy sütik el a jellegzetes kliséiket - Pete Koller gitáros a nyitó Death Or Jailben helybõl annyira nevetségesen egyszerû, mégis ördögien húzós riffet süt el, hogy hanyatt kell esni tõle -, hogy egyetlen másodperc sem tûnik cikinek vagy vállalhatatlannak, és ez már valóban csak a legnagyobbak sajátja.

Century Media, 2010

*****