Lemez - Szégyenfutam - Scott Weiland: "Happy" In Galoshes

  • - greff -
  • 2008. december 11.

Zene

A Velvet Revolver tavalyi második, laposkás és így okkal megbukott lemezének (Libertad) turnéja után Weiland azért hagyta ott a bandát, hogy inkább újra régi zenekarával, a Stone Temple Pilotsszal dolgozzon, de az STP nyári amerikai nosztalgiaturnéját mindenféle jogi problémák miatt egyelőre nem követheti új lemez - persze talán az is felmerült a lemezcégekben, hogy vajon hány embert érdekelne ma már egy visszatérő anyag a klasszikus seattle-i bandák arcpirító epigonjából a 90-es évek közepére hangulatos, minőségi, de egyáltalán nem kimagasló zenekarrá változó, hosszas vergődés után végül 2003-ban feloszlott kaliforniai társaságtól. Scott Weiland mindenesetre most egy új szólólemezzel megkísérel egérutat biztosítani magának a ki tudja, hogyan végződő STP-kalandból. - greff -

A Velvet Revolver tavalyi második, laposkás és így okkal megbukott lemezének (Libertad) turnéja után Weiland azért hagyta ott a bandát, hogy inkább újra régi zenekarával, a Stone Temple Pilotsszal dolgozzon, de az STP nyári amerikai nosztalgiaturnéját mindenféle jogi problémák miatt egyelőre nem követheti új lemez - persze talán az is felmerült a lemezcégekben, hogy vajon hány embert érdekelne ma már egy visszatérő anyag a klasszikus seattle-i bandák arcpirító epigonjából a 90-es évek közepére hangulatos, minőségi, de egyáltalán nem kimagasló zenekarrá változó, hosszas vergődés után végül 2003-ban feloszlott kaliforniai társaságtól. Scott Weiland mindenesetre most egy új szólólemezzel megkísérel egérutat biztosítani magának a ki tudja, hogyan végződő STP-kalandból.

Mindig is tévútnak gondoltam, ha valaki túl sokat foglalkozik egy lemez gyengécske megszólalásával, hiszen borzalmas hangzású, máskülönben viszont csodás és épp ezért időtálló lemezt nem keveset ismerünk a rocktörténetből (sorolhatjuk a külhoni és a hazai példákat a Too Fast For Love-tól az Ass Cobrán át mondjuk a Naphoz Holddal-ig), mégis muszáj rugózni kicsit Weiland második szólóanyagának hangképén, mert ilyen silány, olcsó és igénytelen soundot tényleg ritkán hall ma már az ember. Ezt a vérgagyi effektezést, a felháborító dobgéptónust, a röhejes vonóskíséretet csak akkor lehetne megbocsátani, ha e csúfos hangköntös varázslatos dalokat burkolna be, ám Weiland anyagáról pusztán a zenére koncentrálva sem állítható más, mint hogy a jeles művész az év talán legrosszabb rocklemezét tákolta össze.

Az elején hallható két, édes-bús dallamokkal dúsított, az átlagosnál egy fokkal jobb szám (Missing Cleveland, Blind Confusion), és a megrázó az, hogy még ezek a legnívósabb témák a tizenhárom számos lemezen. Van két hommage: egy minősíthetetlenül lapos Bowie-feldolgozás (Fame) meg egy Brian Wilson-izmus (Beautiful Day) - utóbbiról csak annyit, hogy az idén hatvanhat éves, elég rossz fizikai és szellemi állapotban lévő Wilson szeptemberben megjelent lemezének (That Lucky Old Sun) akármelyik tétele köröket ver Weiland szánalmas próbálkozására. Hallható még egy visszataszító funkys (Big Black Monster) és egy nem kevésbé rémes bossa novás kísérlet (Killing Me Sweetly), a többi meg sápadt, tinglitangli rádiórock és katasztrofálisan megírt-hangszerelt ballada: egytől egyig olyan számok, amiket még egy jobb érzésű amatőr zenekar is legföljebb a próbateremben rögzít a saját maga számára, hogy aztán, szembesülve az eredménnyel, kicsit pironkodva rögvest új dalok írásába kezdjen. A lemezt a Be Not Afraid című ballada zárja, ami úgy hangzik, mintha egy suta hálószobai improvizálást rögzítettek volna gonosz kezek: ottléte a lemezen a tökéletes és szomorú bizonyíték rá, hogy a sok éven át elfogyasztott rengeteg heroin teljesen elvette szegény Scott Weiland józan eszét.

Softdrive, 2008

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.