Lemez: Fenntartás (Kispál és a Borz: Velőrózsa)

  • - m. l. t. -
  • 2000. szeptember 28.

Zene

Ez nekem az első Kispál-lemez, hogy azt gondolom: nem sikerült sem jobbnak, sem másnak az előzőnél. Ha szőröznék, most azt mondanám: csalódás ennyiben. De miért szaroznék azzal a zenekarral, amely igen közel férkőzött hozzám sok éve, nem tágít azóta sem, s még ki tudja...

Kispál és a Borz: Velőrózsák

Ez nekem az első Kispál-lemez, hogy azt gondolom: nem sikerült sem jobbnak, sem másnak az előzőnél. Ha szőröznék, most azt mondanám: csalódás ennyiben. De miért szaroznék azzal a zenekarral, amely igen közel férkőzött hozzám sok éve, nem tágít azóta sem, s még ki tudja...

Én mindenképpen.

Arról van szó, hogy ez a társaság fajkutyákból áll. És a fajkutyák jó társaság: mérsékelten nyalnak, de azért hűségesek; helyük van a világban, így nem keverednek rossz társaságba, és ha belehemperegnek valami mocsokba, akkor is megőrzik a tisztasségüket. A fajkutyáknak hitelük van, továbbá figyelemre méltók a lemezeik.

A Kispál és a Borz szerintem tavalyelőtt, a Holdfényexpresszel ért a csúcsra; azt én egy nagyon súlyos férfimunkának tartom, már a kibukottság és a düh, az irónia és a báj hatásfokát illetően. Akkor még Vittay Feri is játszott a zenekarban, azóta már nincsen, viszont egyre nyilvánvalóbb: ennek a triónak négy tagja van, annyira belezongorázta magát a Dió. Aki, immár a - szerintem Holdfényexpressz-ízű - Velőrózsákat fogyasztva, meglepő, sőt bátor zajokat masszírozott ki a hangszeréből. De mondom, azért az új számok nem emelkednek felül, más kérdés, hogy ilyen jó hangokat még nem hoztak ki stúdióból.

A Kispál és a Borz-lemezek dalainak a fele persze általában teljesen érdektelen, és ez most pontosan így van. Ezek jobbára a múlt időre rímelnek, lehet rájuk ugrálni és együtt énekelni őket, nem mentesek a kamaszos kedvességtől, de legfőképpen szimplák. Így fest a Kapcsolj le mindent, a Hullámtanulmány, a Mialatt az ég, a Nincs nagy baj és Az emberek megértik - már sarkítva, csokorban. Drukkolok, hogy kihaljanak egyszer, de azért nem tördelem a kezem.

Mert ahhoz, hogy a Velőrózsák tartsa magát a csúcson, végül is elég lehet öt dal. Ha ez a vég, Vér és bél, Az autóm és én I., Kicsit had´ és Még egyszer a nevük - őket vettem fel az autómba, nem tágítanak azóta sem, s még...

Azt még feltétlenül ide kell írnom, hogy újra a pakliban egy Víg Mihály nagyságrendű szívszorítás; hogy nekem nem túlzás József Attila a "Szép a tavasz, szép a nyár is" vagy a "Homokos, vizes sík" képek hallatán; és hogy amikor szikrázik az indulat, amikor tök brutál, akkor is ragyog a lemeztelenedés. Nincs olyan érzelem, amely biztonságban érezhetné magát - abban, ahogyan egy számon belül is össze bírnak kuszálódni, talán a "más" is felfedezhető.

Ilyenkor nincs nekem azzal semmi bajom, ha nem kell kiállnom a szavaimért.

- m. l. t. -

Universal/3T, 2000

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.