Lemez: Futja még (Madonna: Music)

  • - bogi -
  • 2000. szeptember 28.

Zene

Amostani Music az első Madonna-lemez, amely nem Amerikában, mégis a leginkább amcsi imázzsal készült. A fazon újabban egyfajta szőkés techno-cowboy csajra vétetett; az elektromos tehénpásztorlány countrygitárt pönget, de DJ-ért kiállt, minekután szívószállal nyakalja a féllityós, gyorséttermes eperturmixot.
Amostani Music az első Madonna-lemez, amely nem Amerikában, mégis a leginkább amcsi imázzsal készült. A fazon újabban egyfajta szőkés techno-cowboy csajra vétetett; az elektromos tehénpásztorlány countrygitárt pönget, de DJ-ért kiállt, minekután szívószállal nyakalja a féllityós, gyorséttermes eperturmixot.

Madonna kaméleonsztorija addig még viszonylag követhető, hogy miként válik a lökött liba (Like A Virgin, 1984) a pop nagyasszonyává (Something To Remember, 1995), illetve az alkalmi lotyó (Erotica, 1992) tiszteletet parancsoló musicaldívává (Evita, 1996). No de a történet akkor kezd igazán érdekfeszítővé válni, amikor Madonna negyvenévesen asztalra teszi az évtized modern tánczenei kultúrájának egyik gyöngyszemét (Ray Of Light, 1998). Bár az album létrejötte kvázi felerészben a brit származású zenei producernek, William Orbitnak köszönhető, ez mit sem von le Madonna legvalamirevalóbb tulajdonságából: a hölgy abszolúte képben van a mát illetően. Sajnos úgy tűnik, ez a képessége önmagában nem lesz mindig elegendő a további alapvetésekhez.

Elnézem az új borítón ezt az idővel egyre csak szépülő arcot, de most valahogy kicsit bátyatag és sápadt szegényem. A Musicot a partislágerek ellenére maga a szerző is melankolikusabbnak tartja, készítésekor - állítása szerint - Serge Gainsbourg Jane Birkinnel és Brigitte Bardot-val a hatvanas és hetvenes években készített lemezei jártak a tudatalattijában. A gall kapcsolatot egy Mirwais Ahmadzai nevű francia zenefenegyerek hozta, aki fő csapásirányként a "kísérleti és a kommersz zene keresztezését" jelölte meg, és társszerzőként ehhez is tartotta magát a lemez hat felvételén. A már bizonyított Orbitnak a kisebb rész maradt (négy számmal), további egy dalt jegyez a Björk- és Seal-producer Guy Sigsworth.

Szóval értem én, hogy ezúttal valami más kellett, haladjunk hát a korral, jöjjenek a tört ritmusok és a robotzenék. Mirwais világáról eleget elárul a már nálunk is kapható szólólemezének (Production) borítója: emberünk Terminátor-szerű pofaleszakadása alól kivillannak a cyborg drótkötegei. Végül is mindegy, kinek a révén, de azért furcsállom, hogy a nagy újító Madonna beáll a sorba, midőn folyvást visszatérve alkalmazza a Cher-által elhíresült, zombiének-effektet. Mégsem aggódom igazán, míg futja két gyönyörűségesen reménytelen, amolyan emberes balladára (I Deserve It, Gone).

- bogi -

Maverick/Warner Music, 2000

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.