Lemez: Keresztül-kasul, avagy mégse (Rabih Abou-Khalil: The Cactus of Knowledge)

  • Cz. Gy. K.
  • 2001. május 3.

Zene

Ambiciózus vállalkozás Rabih Abou-Khalil, a libanoni - amúgy 1978 óta Németországban élő - lantos és komponista új albuma. A zene az arab tradíciókban, az amerikai dzsesszben és az európai klasszikus zenében gyökerezik, ennek megfelelően a nyolc új kompozíciót egy tizenkét tagú transatlantic big band szólaltatja meg.
Ambiciózus vállalkozás Rabih Abou-Khalil, a libanoni - amúgy 1978 óta Németországban élő - lantos és komponista új albuma. A zene az arab tradíciókban, az amerikai dzsesszben és az európai klasszikus zenében gyökerezik, ennek megfelelően a nyolc új kompozíciót egy tizenkét tagú transatlantic big band szólaltatja meg.

Erős ritmusszekció alapozza meg a hangzást. A tubás Michel Godard régi motoros a csapatban, Dave Bargeron, aki euphoniumon játszik, korábban a Blood, Sweat & Tearsszel készített felvételeket, az experimentális csellós, Vincent Courtois Franciaországból jött, Jarrod Cagwin, a fiatal amerikai dobos a dzsessz felől érkezett, az ütőhangszeres szíriai Nabil Khalil pedig az etnó világából. Ehhez jön még hat fúvós, két trombita, két szaxofon, egy kürt és egy klarinét, amit az olasz virtuóz, Gabriele Mirabassi szólaltat meg.

A kollektív játék dinamikusan vegyül a nagyszerű zenészek szólóival, s miközben lubickolnak a nagyobb lélegzetű szerzemények nyújtotta lehetőségekben, a kompozíciók következetes rendszere egy egyedi és egységes zenei világot eredményez. Rabih Abou-Khalil lantjátéka inkább a csendesebb darabokban érvényesül, de ebből nem szuvenír, hanem igényes, élő, öntörvényű zene jön létre, keleti ízekkel fűszerezve. Elég vad vállalás ennyi (és aránylag különböző) paradigmát összefésülni, de többnyire sikerül; a lemez giccses borítója ne tévesszen meg senkit, ez egy komoly anyag.

Cz. Gy. K.

Enja/Zenesegély, 2001

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.