Lemez: Keresztül-kasul, avagy mégse (Rabih Abou-Khalil: The Cactus of Knowledge)

  • Cz. Gy. K.
  • 2001. május 3.

Zene

Ambiciózus vállalkozás Rabih Abou-Khalil, a libanoni - amúgy 1978 óta Németországban élő - lantos és komponista új albuma. A zene az arab tradíciókban, az amerikai dzsesszben és az európai klasszikus zenében gyökerezik, ennek megfelelően a nyolc új kompozíciót egy tizenkét tagú transatlantic big band szólaltatja meg.
Ambiciózus vállalkozás Rabih Abou-Khalil, a libanoni - amúgy 1978 óta Németországban élő - lantos és komponista új albuma. A zene az arab tradíciókban, az amerikai dzsesszben és az európai klasszikus zenében gyökerezik, ennek megfelelően a nyolc új kompozíciót egy tizenkét tagú transatlantic big band szólaltatja meg.

Erős ritmusszekció alapozza meg a hangzást. A tubás Michel Godard régi motoros a csapatban, Dave Bargeron, aki euphoniumon játszik, korábban a Blood, Sweat & Tearsszel készített felvételeket, az experimentális csellós, Vincent Courtois Franciaországból jött, Jarrod Cagwin, a fiatal amerikai dobos a dzsessz felől érkezett, az ütőhangszeres szíriai Nabil Khalil pedig az etnó világából. Ehhez jön még hat fúvós, két trombita, két szaxofon, egy kürt és egy klarinét, amit az olasz virtuóz, Gabriele Mirabassi szólaltat meg.

A kollektív játék dinamikusan vegyül a nagyszerű zenészek szólóival, s miközben lubickolnak a nagyobb lélegzetű szerzemények nyújtotta lehetőségekben, a kompozíciók következetes rendszere egy egyedi és egységes zenei világot eredményez. Rabih Abou-Khalil lantjátéka inkább a csendesebb darabokban érvényesül, de ebből nem szuvenír, hanem igényes, élő, öntörvényű zene jön létre, keleti ízekkel fűszerezve. Elég vad vállalás ennyi (és aránylag különböző) paradigmát összefésülni, de többnyire sikerül; a lemez giccses borítója ne tévesszen meg senkit, ez egy komoly anyag.

Cz. Gy. K.

Enja/Zenesegély, 2001

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.