Lemez: Keresztül-kasul, avagy mégse (Rabih Abou-Khalil: The Cactus of Knowledge)

  • Cz. Gy. K.
  • 2001. május 3.

Zene

Ambiciózus vállalkozás Rabih Abou-Khalil, a libanoni - amúgy 1978 óta Németországban élő - lantos és komponista új albuma. A zene az arab tradíciókban, az amerikai dzsesszben és az európai klasszikus zenében gyökerezik, ennek megfelelően a nyolc új kompozíciót egy tizenkét tagú transatlantic big band szólaltatja meg.
Ambiciózus vállalkozás Rabih Abou-Khalil, a libanoni - amúgy 1978 óta Németországban élő - lantos és komponista új albuma. A zene az arab tradíciókban, az amerikai dzsesszben és az európai klasszikus zenében gyökerezik, ennek megfelelően a nyolc új kompozíciót egy tizenkét tagú transatlantic big band szólaltatja meg.

Erős ritmusszekció alapozza meg a hangzást. A tubás Michel Godard régi motoros a csapatban, Dave Bargeron, aki euphoniumon játszik, korábban a Blood, Sweat & Tearsszel készített felvételeket, az experimentális csellós, Vincent Courtois Franciaországból jött, Jarrod Cagwin, a fiatal amerikai dobos a dzsessz felől érkezett, az ütőhangszeres szíriai Nabil Khalil pedig az etnó világából. Ehhez jön még hat fúvós, két trombita, két szaxofon, egy kürt és egy klarinét, amit az olasz virtuóz, Gabriele Mirabassi szólaltat meg.

A kollektív játék dinamikusan vegyül a nagyszerű zenészek szólóival, s miközben lubickolnak a nagyobb lélegzetű szerzemények nyújtotta lehetőségekben, a kompozíciók következetes rendszere egy egyedi és egységes zenei világot eredményez. Rabih Abou-Khalil lantjátéka inkább a csendesebb darabokban érvényesül, de ebből nem szuvenír, hanem igényes, élő, öntörvényű zene jön létre, keleti ízekkel fűszerezve. Elég vad vállalás ennyi (és aránylag különböző) paradigmát összefésülni, de többnyire sikerül; a lemez giccses borítója ne tévesszen meg senkit, ez egy komoly anyag.

Cz. Gy. K.

Enja/Zenesegély, 2001

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.