Lemez: Keresztül-kasul, avagy mégse (Rabih Abou-Khalil: The Cactus of Knowledge)

  • Cz. Gy. K.
  • 2001. május 3.

Zene

Ambiciózus vállalkozás Rabih Abou-Khalil, a libanoni - amúgy 1978 óta Németországban élő - lantos és komponista új albuma. A zene az arab tradíciókban, az amerikai dzsesszben és az európai klasszikus zenében gyökerezik, ennek megfelelően a nyolc új kompozíciót egy tizenkét tagú transatlantic big band szólaltatja meg.
Ambiciózus vállalkozás Rabih Abou-Khalil, a libanoni - amúgy 1978 óta Németországban élő - lantos és komponista új albuma. A zene az arab tradíciókban, az amerikai dzsesszben és az európai klasszikus zenében gyökerezik, ennek megfelelően a nyolc új kompozíciót egy tizenkét tagú transatlantic big band szólaltatja meg.

Erős ritmusszekció alapozza meg a hangzást. A tubás Michel Godard régi motoros a csapatban, Dave Bargeron, aki euphoniumon játszik, korábban a Blood, Sweat & Tearsszel készített felvételeket, az experimentális csellós, Vincent Courtois Franciaországból jött, Jarrod Cagwin, a fiatal amerikai dobos a dzsessz felől érkezett, az ütőhangszeres szíriai Nabil Khalil pedig az etnó világából. Ehhez jön még hat fúvós, két trombita, két szaxofon, egy kürt és egy klarinét, amit az olasz virtuóz, Gabriele Mirabassi szólaltat meg.

A kollektív játék dinamikusan vegyül a nagyszerű zenészek szólóival, s miközben lubickolnak a nagyobb lélegzetű szerzemények nyújtotta lehetőségekben, a kompozíciók következetes rendszere egy egyedi és egységes zenei világot eredményez. Rabih Abou-Khalil lantjátéka inkább a csendesebb darabokban érvényesül, de ebből nem szuvenír, hanem igényes, élő, öntörvényű zene jön létre, keleti ízekkel fűszerezve. Elég vad vállalás ennyi (és aránylag különböző) paradigmát összefésülni, de többnyire sikerül; a lemez giccses borítója ne tévesszen meg senkit, ez egy komoly anyag.

Cz. Gy. K.

Enja/Zenesegély, 2001

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.