MaNcs, XIII. évf. 18. szám, (2001.05.03. (2001-05-03)
Bíbicnek lenni se fenékig tejfel. Pedig azt hittem, hogy majd az a sok szárnyalás, kilépés a síkból, belépés a térbe, felülemelkedés, madártávlat, nem kell cipőt hordani, és megfelelő formájút keresgélni egy héten át, a ruházkodás nyűge is elszáll, fárasztó és haszontalan megmutatkozások, hogy ez mind egyszerre le van bírva.
Ez a mondat, ilyen, nincs. Nem létezik. De hát, csak ami nincs, ahogy a költő mondja, annak van mobiltelefonja, mielőtt széthull, darabokra. (A költő, a mobiltelefon, E. Kornél.)
Azt mondja Szikora János, az új Nemzeti Színház nyitó előadásának rendezője, hogy igazán közvetlen, mondhatni, természetes módon zajlott az ő felkérése. Egyszerűen felhívta az államtitkár a minisztériumból, és azt mondta a telefonba: "Szia, Jani!" Noha ez a sziajanizás szerves folytatása a történetnek, nehogy már ott tartsunk az adaptálódásban, hogy meg sem ütközünk rajta.
Torgyán az általa főszerkesztett Kis Újság című lapban a Fideszt a kisgazdapárt lefejezésének szándékával vádolta meg. Rögtön utána ultimátumot adott a kormányfőnek: a koalíciós szerződés alapján az FKGP-nek járó tárcák élére az FKGP akarja kinevezni a minisztereket: Boros Imrének mennie kell. Orbán Viktor erre azt mondta: mindent meg lehet beszélni, ajtaja mindenkor nyitva áll. A kormányfő vagy azért mondta ezt, mert a tavaly óta érvényben lévő stratégia értelmében neki a pártpolitikán felül álló, mindenkivel megegyezésre törekvő miniszterelnököt kell játszania, vagy azért, mert egyelőre nem tudja, hogy mit tud Torgyán.
Tájhazánkban, Ká-Európában áperte kijelenteni egy magát nemzetnek gondoló közösségről, hogy tulajdonképpen nem is nemzet, hanem magukat politikusnak álcázó gengszterek (esetünkben: cigarettacsempészek, az olasz maffiózók területi képviselői etc.) által félrevezetett, hontalan izé lenne, rendszerint súlyos etnikum-, állam- és nemzetközi pofozkodáshoz szokott vezetni. Márpedig Montenegró, vagyis Crna Gora és Szerbia viszonyában épp ez az állapot kezd kialakulni.
a jelenlegi elnökségnek a 2002-es választások utánig szól a mandátuma. Horn Gyula volt miniszterelnököt saját ambícióiról, pártjáról és a múltról kérdeztük.
és undorral utasítana el a társadalom, mint a pedofíliát. Bármilyen más bűncselekmény elkövetője nagyobb megértésre számíthat, mint az, aki a gyermekek ártatlanságával visszaélve követ el olyasmit, amire nincs bocsánat. A társadalmi elvárás is egyértelmű: a pedofilokat szigorúan meg kell büntetni, és ennek megfelelően az ilyen tettek bűncselekménynek számítanak mindenütt a világon. De vajon mindez kellőképpen elrettentő, és ennyire egyértelmű volna a probléma kezelése?
Budapest vezetése még magához sem tért a metróper elvesztése miatti sokkból, máris különleges meglepetés várta. Orbán Viktor miniszterelnök a Gazdasági Tanács április 10-i ülésén előrukkolt a farbával: elkészült egy 250 milliárd forintos terv a fővárosi közlekedés fejlesztésére - közölte. A kormány és a főváros közötti közismerten rossz viszony miatt ilyen bejelentésre senki sem számított, ráadásul e kormányfői akcióra semmi jel sem mutatott, úgyhogy a hírt meglehetős érdeklődés fogadta.
Az egyik tanú azt vallotta, hogy a baleset után, amikor segédkezett a sérültek mentésében, látta "a sofőrt és egy ősz hajú szakállast" kimászni az Audiból, és hallotta, amint egymással beszélnek. A bíró megkérdezte: felismeri-e a tárgyalóteremben lévők között azt, akit akkor látott. A középkorú villanyszerelő, aki a végzetes pillanatban becslése szerint mintegy 15-20 méterre volt az ütközés helyszínétől, gondosan átvizsgálta a termet, majd szabódva azt mondta: nem, most nem rémlik. Amikor a bíró közölte, hogy az autóvezető éppen mögötte ül, kicsit balra, akkor a férfi rámeredt a tétovázva kiegyenesedő vádlottra, és kiszaladt száján: "Úgy emlékszem, a szakállasnál az az ember tíz-tizenöt évvel fiatalabb volt."
Az Orbán-kormány s vezető ereje, a Fidesz soha egy percig sem titkolta azon meggyőződését, hogy az eredetileg egységesen felosztó-kiróvó rendszerű nyugdíjszisztéma részbeni piacosítása, a magánnyugdíjpénztárak felállítása, s egyáltalán, az 1998. január 1-jével beinduló vegyes nyugdíjrendszer alapjaiban elhibázott. Az érvek között keveredett a nyers etatizmus és a kifinomulatlan piac- (konkrétan: biztosító-) ellenesség, egyszerre hivatkoztak arra, hogy az állami nyugdíjrendszerből a magánpénztárakhoz áramló milliárdok megterhelik a büdzsét, maradandóan deficitessé teszik a tb nyugdíjalrendszerét, és veszélyeztetik a mindenkori nyugdíjkifizetések biztonságát, valamint arra, hogy a magánpéztáraknál vezetett privát számlákon heverő pénz nincs akkora biztonságban, mint ha azt az állam (pontosabban: az általuk visszaállamosított tb) kezelné. Ez utóbbi érvet a leginkább érintettek a maguk módján diszkréten kiröhögték, és tömegesen - még a korábbi számításokban kalkulált mértéket is jóval meghaladva - léptek a magánbiztosítók kötelékébe, miáltal valóban a korábban prognosztizáltnál sokkal nagyobb deficitet okoztak az állami nyugdíjalapoknál. A pénztártagok száma mára 2 millió 157 ezerre nőtt, összes megtakarításaik elérik a 403 milliárd forintot, ebből csak tavaly 175,3 milliárdot tettek számlájukra a módfelett optimista magánbiztosítottak. Ez pedig igen nagy pénz, s kormányunk éppen ezért nem szűnik hangoztatni: maga is tudná, mit tegyen eme összeggel vagy legalábbis egy részével (hivatalosan nem mást tenne persze, mint biztosítaná a nyugdíjkifizetések zavartalanságát). Az Orbán-kormány fennállása óta megállás nélkül packázik a magánpénztári tagokkal: a nyugdíjreformtörvény - melyet 1997-ben az Országgyűlés hagyott jóvá, s melyet azóta sem vontak vissza - előírta: a nyugdíjpénztári befizetés a bruttó bér hat százalékáról indulva, évenként emelkedve, 2000-re eléri a nyolcszázalékos szintet. Ám a kormány évről évre eljátszotta ugyanazt a trükköt, s meggátolta a magánpénztári járulékrész szintjének emelését. Évente így immár két százalékot tesz zsebre - amit eredetileg a pénztártagok számláin kellett volna kamatoztatni, de most az államosított tb-kasszába folyik be -, s nyilván a folyó nyugdíjakat finanszírozzák belőle. Ezáltal nemcsak az elmaradt befizetés, de annak jövőbeni (most már biztosan elmaradó) hozamai mértékében károsodnak a magánpénztártagok (hangsúlyozzuk: több mint kétmillió magyar választópolgárról van szó, akik feltehetően tudják már, kik akarják őket megrövidíteni; azaz a kormány vagy vak, vagy nagyon magabiztos).
PEN: ÚJ ELNÖK Az eddigi alelnököt, Görgey Gábor írót választotta elnökéül a Nemzetközi PEN Club magyar központja: Görgey Hubay Miklóst váltja fel a szervezet élén.KÖNYVFESZTIVÁL A díszvendégként meghívott Robert Merle távolmaradásával (a 93 éves francia író, akinek köteteiből 3,5 millió példány kelt el nálunk, egészségi okból nem vállalta az utazást; nevében egy francia diplomata vette át a Budapest Nagydíjat) még több figyelem jutott a VIII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál más külföldi vendégeinek, köztük a kortárs cseh irodalom reprezentánsainak.
Mayday MonopoA globalizációellenes csoportok május elsején Londonban "Mayday Monopoly" néven tömegdemonstrációt kívánnak rendezni - sajtóértesülések szerint attól lehet tartani, hogy a több ezer antikapitalista tüntető, köztük számos keményvonalas aktivista az ünnepnapot erőszakos randalírozásra akarja felhasználni. Tony Blair brit miniszterelnök és Ken Livingstone londoni polgármester a zéró tolerancia elvét hirdette meg a rendezvénnyel szemben: az előzetes bejelentések szerint a városban kereken ötezer rendőrt fognak állomásoztatni.
ez az öröm akkora, hogy feledtesse azokat a változatos gondokat, melyek
Ez lesz az első olyan filmje, amelynek a forgatókönyvét részben vagy egészben nem ő maga írta. Az operatőr ismét Koltai Lajos, a főszerepben pedig Harvey Keitel.
Magyar Narancs: A te filmzenéid jó tizenöt éve elválaszthatatlanok Tarr rendezéseitől és Krasznahorkai László forgatókönyveitől. Barátságból lett közös munka, vagy fordítva?
Ajó kritikakötetek nem csupán öntörvényűleg kiválasztott műalkotásokról szóló szövegek gyűjteményei, hanem szellemi önarcképek, egy-egy sajátságos észjárás kemény sziluettű lenyomatai is. Igaz ez elsősorban akkor, ha a szerző olyan befogadó, akinél
Beszélik. Ezzel a szóval kezdődik a Láthatatlan történet hét számon át tartó Szemző-monológja.
Tibeti zene és tibeti zene között nem igazán tud különbséget tenni az európai fül, még kevésbé, mint a túlnátriumglukosztátozott (zselézett) kínai konyha és egy menő kantoni séf főztje között. Könnyű volna azt mondani egy tibeti hangról, hogy amikor megszólal a torokban, akkor világzenéről van szó, de mégsem merném sokéves tapasztalat nélkül ennek bizonyosságával áltatni a jól kiéheztetett, koncertjáró közönséget.
Ambiciózus vállalkozás Rabih Abou-Khalil, a libanoni - amúgy 1978 óta Németországban élő - lantos és komponista új albuma. A zene az arab tradíciókban, az amerikai dzsesszben és az európai klasszikus zenében gyökerezik, ennek megfelelően a nyolc új kompozíciót egy tizenkét tagú transatlantic big band szólaltatja meg.
A tavaly szerzett Looping Star elsőként verte népszerűségben a hullámvasutat. A most felállított álomhajó indítása előtt a kezelő figyelmeztet: Azért a szemüveget tessék eltenni. Ekkor akarok kiszállni. Először.
A legtöbb poloska kifejezetten szép. Kissé talán valóban nehézkes a mozgásuk, és egyik-másik szögletesebb a kelleténél, meg van egy kis szaguk is, de melyikünk nem ilyen?
