Koncert: Majdnem eredeti (Namgyal Lhamo a Fonóban)

  • - sissova -
  • 2001. május 3.

Zene

Tibeti zene és tibeti zene között nem igazán tud különbséget tenni az európai fül, még kevésbé, mint a túlnátriumglukosztátozott (zselézett) kínai konyha és egy menő kantoni séf főztje között. Könnyű volna azt mondani egy tibeti hangról, hogy amikor megszólal a torokban, akkor világzenéről van szó, de mégsem merném sokéves tapasztalat nélkül ennek bizonyosságával áltatni a jól kiéheztetett, koncertjáró közönséget.
Tibeti zene és tibeti zene között nem igazán tud különbséget tenni az európai fül, még kevésbé, mint a túlnátriumglukosztátozott (zselézett) kínai konyha és egy menő kantoni séf főztje között. Könnyű volna azt mondani egy tibeti hangról, hogy amikor megszólal a torokban, akkor világzenéről van szó, de mégsem merném sokéves tapasztalat nélkül ennek bizonyosságával áltatni a jól kiéheztetett, koncertjáró közönséget.

Namgyal Lhamo énekesnő Om Mani Padme Hum című lemeze (és annak előadása a Fonóban) így jelenthetett számomra eldönthetetlen átmenetet az azonnali közösségi alvásra való felbujtás és a meditációnak nevezett, szofisztikált agytisztítás határán.

Ahogy nem szerepel rendszeresen a napi programomban egy olyan előadásra való rohanás, amelynek a címe Kapcsolat a vágy utánzó volta és a buddhista négy nemes igazság között, úgy ez a fajta zene sem állandó vendég a hétvégi slágerlistámon. A személyes találkozások azonban mindent helyre rakhatnak két füstölő és néhány imakönyv mellett.

Lhamo asszonnyal pedig volt szerencsém beszélgetni, és meghallgatni életének történetét. Egy tibeti szerzetes és egy szerzetesnő szerelmének gyümölcse, de soha nem élt Tibetben, inkább Nepálban, aztán Indiában, ahol egy, a dalai láma által a tibeti hagyományok megőrzésére alapított művészeti iskolában tanult operát és más előadó-művészeteket. Gyermekkorában unos-untalan az öreg tibetiek elbeszéléseit hallgatta az óhazáról, és egy Ling Khesar nevű mondahős történetét énekelték neki esti mese helyett. Ma Hollandiában él, ahol vegetáriánus étterme van, de Párizsban is működtet egy originálisat a tibeti típusúból. Öccse lámának született, mégis a világi életet választotta, de ezt a tényt ugyanúgy nem érti a magamfajta, mint azt, hogy a dalai láma miért Budapesten akar újjászületni a következő életében, és Namgyal Lhamo miért a torokban gurgulázó hangot választotta életcéljául.

Mondhatnám, hogy a tibetiek mismásolnak, de nem volna helyénvaló, ahogy az sem az, hogy a brazilok összeülnek röhögni órákra, amikor azt a magyar szót hallják, hogy csütörtök. Sokat kell hallgatni Namgyal Lhamo lemezét egy eukaliptuszillatú füstölő társaságában, szeretni kell ezt az egész sárga-kék-piros Free Tibet-ügyet, és akkor biztosan nem lesz szükség pajszerra a szívcsakra megnyitásához.

- sissova -

Fonó, április 22.

Figyelmébe ajánljuk

Szól a jazz

Az ún. közrádió, amelyet egy ideje inkább állami rádiónak esik jól nevezni, új csatornát indított. Óvatos szerszámsuhintgatás ez, egyelőre kísérleti adást sugároznak csupán, és a hamarosan induló „rendes” műsorfolyam is online lesz elérhető, a hagyományos éterbe egyelőre nem küldik a projektet.

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

Egymás között

Ahogyan a Lázár János szívéhez közel álló geszti Tisza-kastély felújításának határideje csúszik, úgy nőnek a költségek. A már 11 milliárd forintos összegnél járó projekt új, meghívásos közbeszerzései kér­dések sorát vetik fel.

Mit csinál a jobb kéz

Több tízmillió forintot utalt át Ambrózfalva önkormányzatától Csanádalbertire a két falu közös pénzügyese, ám az összeg eltűnt. A hiány a két falu mellett másik kettőt is nehéz helyzetbe hoz, mert közös hivatalt tartanak fönn. A bajban megszólalt a helyi lap is.