Lemez: Másképp múlt (Ry Cooder - Manuel Galbán: Mambo Sinuendo)

publikálva
2003/11. (03. 20.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Márciusban két - nagyjából egyidejűleg megjelent - kubai lemez szerepel a világzenei rádiósok európai listáján. Ibrahim Ferrer Buenos Hermanosa csak a kilencedik helyen landolt, amit akár különös fejleménynek is tarthatnék, ha nem "tartózkodóbb" elragadtatást prognosztizáltam volna egy hónappal ezelőtt; ám hogy ugyanakkor Ry Cooder és Manuel Galbán lényegesen "szordínósabb" anyaga virít az élen, az tényleg meglepő. Elvégre Galbánról eddig legfeljebb a BVSC-vezérkar megbízható gitárosaként esett szó; arról, hogy Coodernek külön tervei is vannak vele, nem lehetett hallani. Pedig tiszta sor - miért is ne?

Márciusban két - nagyjából egyidejűleg megjelent - kubai lemez szerepel a világzenei rádiósok európai listáján. Ibrahim Ferrer Buenos Hermanosa csak a kilencedik helyen landolt, amit akár különös fejleménynek is tarthatnék, ha nem "tartózkodóbb" elragadtatást prognosztizáltam volna egy hónappal ezelőtt; ám hogy ugyanakkor Ry Cooder és Manuel Galbán lényegesen "szordínósabb" anyaga virít az élen, az tényleg meglepő. Elvégre Galbánról eddig legfeljebb a BVSC-vezérkar megbízható gitárosaként esett szó; arról, hogy Coodernek külön tervei is vannak vele, nem lehetett hallani. Pedig tiszta sor - miért is ne?

Manuel Galbán nevéhez a kubai "nosztalgiázásnak" egy teljesen önálló fejezete, a doo-wop köthető. Ebben a minőségben az 1962-től 1975-ig fennálló Los Zafiros énekegyüttes gitárosaként híresült el, mely a The Platters és a Frankie Lymon and the Teenagers követőjeként egyedül képviselte Kubában a rock ´n´ roll fílingű amerikai énekegyüttesek stílusát. "Négy hang és egy gitár" - ez volt a Los Zafiros szlogenje, de Galbán szerepe messze túlnőtt a pengetésen: zenei rendezőként és zongoristaként is ő felelt a hangzásért. És ha szerencsésebb politikai körülmények között működhettek volna, ha eleget tehettek volna a nyugati meghívásaiknak, simán befuthattak volna szerte mindenütt, hiszen igazán egyéni ízű - boleróval, calypsóval, bossa novával átszőtt - doo-wop volt az övék. Így azonban a nyolcvanas évekre (a többi öreg szivarhoz hasonlóképpen) lényegében Galbán is a partvonalra került - onnan "emelte" be Cooder, amikor "új" arcokat keresett Ibrahim Ferrer első szólólemezéhez - melynek keretében feldolgoztak két Los Zafiros-számot is, továbbá rácsodálkozhattak, hogyan csendül össze két elektromos gitár. Ennyit az előzményekről.

A Mambo Sinuendo nem kimondottan a Los Zafirosnak állít emléket, de a kor - no és benne a mambó-, csacsacsa- és boleróláz - stimmel. Cooder és Galbán számára alighanem az lehetett a fő csapás iránya, hogy az elektromos gitár hangja újra a fókuszba kerüljön, s ennyiben le a kalappal - ahogyan együtt megszólalnak, az sem az időutazásnak, sem a frisességnek nincs híján. Ennek jegyében kerülhettek elő olyan klasszikusok, mint Arsenio Rodríguez, Pérez Prado vagy Electo Rossell, és ennek jegyében követhettek el dalokat maguk is - az ütős Jim Keltner, Miguel "Angá" Diaz és Joachim Cooder, no és a bőgős Orlando "Cachaíto" López méltó kíséretében.

Azon, hogy a rádiósok találtak pár olyan dalt, amit rogyásig játszhatnak, cseppet sem csodálkozom. Mégis, én inkább abban látom e lemez fő erényét, hogy a túláradó kubai források korában "másképpen" tud gondolkodni a múltról, a szívügyek dolgában való jártasságát szolidabb mértékűnek érzem.

Marton László Távolodó

Nonesuch/Warner, 2003

publikálva
2003/11. (03. 20.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...