Lemez: Másképp múlt (Ry Cooder - Manuel Galbán: Mambo Sinuendo)

  • 2003. március 20.

Zene

Márciusban két - nagyjából egyidejűleg megjelent - kubai lemez szerepel a világzenei rádiósok európai listáján. Ibrahim Ferrer Buenos Hermanosa csak a kilencedik helyen landolt, amit akár különös fejleménynek is tarthatnék, ha nem "tartózkodóbb" elragadtatást prognosztizáltam volna egy hónappal ezelőtt; ám hogy ugyanakkor Ry Cooder és Manuel Galbán lényegesen "szordínósabb" anyaga virít az élen, az tényleg meglepő. Elvégre Galbánról eddig legfeljebb a BVSC-vezérkar megbízható gitárosaként esett szó; arról, hogy Coodernek külön tervei is vannak vele, nem lehetett hallani. Pedig tiszta sor - miért is ne?
Márciusban két - nagyjából egyidejűleg megjelent - kubai lemez szerepel a világzenei rádiósok európai listáján. Ibrahim Ferrer Buenos Hermanosa csak a kilencedik helyen landolt, amit akár különös fejleménynek is tarthatnék, ha nem "tartózkodóbb" elragadtatást prognosztizáltam volna egy hónappal ezelőtt; ám hogy ugyanakkor Ry Cooder és Manuel Galbán lényegesen "szordínósabb" anyaga virít az élen, az tényleg meglepő. Elvégre Galbánról eddig legfeljebb a BVSC-vezérkar megbízható gitárosaként esett szó; arról, hogy Coodernek külön tervei is vannak vele, nem lehetett hallani. Pedig tiszta sor - miért is ne?

Manuel Galbán nevéhez a kubai "nosztalgiázásnak" egy teljesen önálló fejezete, a doo-wop köthető. Ebben a minőségben az 1962-től 1975-ig fennálló Los Zafiros énekegyüttes gitárosaként híresült el, mely a The Platters és a Frankie Lymon and the Teenagers követőjeként egyedül képviselte Kubában a rock ´n´ roll fílingű amerikai énekegyüttesek stílusát. "Négy hang és egy gitár" - ez volt a Los Zafiros szlogenje, de Galbán szerepe messze túlnőtt a pengetésen: zenei rendezőként és zongoristaként is ő felelt a hangzásért. És ha szerencsésebb politikai körülmények között működhettek volna, ha eleget tehettek volna a nyugati meghívásaiknak, simán befuthattak volna szerte mindenütt, hiszen igazán egyéni ízű - boleróval, calypsóval, bossa novával átszőtt - doo-wop volt az övék. Így azonban a nyolcvanas évekre (a többi öreg szivarhoz hasonlóképpen) lényegében Galbán is a partvonalra került - onnan "emelte" be Cooder, amikor "új" arcokat keresett Ibrahim Ferrer első szólólemezéhez - melynek keretében feldolgoztak két Los Zafiros-számot is, továbbá rácsodálkozhattak, hogyan csendül össze két elektromos gitár. Ennyit az előzményekről.

A Mambo Sinuendo nem kimondottan a Los Zafirosnak állít emléket, de a kor - no és benne a mambó-, csacsacsa- és boleróláz - stimmel. Cooder és Galbán számára alighanem az lehetett a fő csapás iránya, hogy az elektromos gitár hangja újra a fókuszba kerüljön, s ennyiben le a kalappal - ahogyan együtt megszólalnak, az sem az időutazásnak, sem a frisességnek nincs híján. Ennek jegyében kerülhettek elő olyan klasszikusok, mint Arsenio Rodríguez, Pérez Prado vagy Electo Rossell, és ennek jegyében követhettek el dalokat maguk is - az ütős Jim Keltner, Miguel "Angá" Diaz és Joachim Cooder, no és a bőgős Orlando "Cachaíto" López méltó kíséretében.

Azon, hogy a rádiósok találtak pár olyan dalt, amit rogyásig játszhatnak, cseppet sem csodálkozom. Mégis, én inkább abban látom e lemez fő erényét, hogy a túláradó kubai források korában "másképpen" tud gondolkodni a múltról, a szívügyek dolgában való jártasságát szolidabb mértékűnek érzem.

Marton László Távolodó

Nonesuch/Warner, 2003

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.