Lemez: Másképp múlt (Ry Cooder - Manuel Galbán: Mambo Sinuendo)

  • 2003. március 20.

Zene

Márciusban két - nagyjából egyidejűleg megjelent - kubai lemez szerepel a világzenei rádiósok európai listáján. Ibrahim Ferrer Buenos Hermanosa csak a kilencedik helyen landolt, amit akár különös fejleménynek is tarthatnék, ha nem "tartózkodóbb" elragadtatást prognosztizáltam volna egy hónappal ezelőtt; ám hogy ugyanakkor Ry Cooder és Manuel Galbán lényegesen "szordínósabb" anyaga virít az élen, az tényleg meglepő. Elvégre Galbánról eddig legfeljebb a BVSC-vezérkar megbízható gitárosaként esett szó; arról, hogy Coodernek külön tervei is vannak vele, nem lehetett hallani. Pedig tiszta sor - miért is ne?
Márciusban két - nagyjából egyidejűleg megjelent - kubai lemez szerepel a világzenei rádiósok európai listáján. Ibrahim Ferrer Buenos Hermanosa csak a kilencedik helyen landolt, amit akár különös fejleménynek is tarthatnék, ha nem "tartózkodóbb" elragadtatást prognosztizáltam volna egy hónappal ezelőtt; ám hogy ugyanakkor Ry Cooder és Manuel Galbán lényegesen "szordínósabb" anyaga virít az élen, az tényleg meglepő. Elvégre Galbánról eddig legfeljebb a BVSC-vezérkar megbízható gitárosaként esett szó; arról, hogy Coodernek külön tervei is vannak vele, nem lehetett hallani. Pedig tiszta sor - miért is ne?

Manuel Galbán nevéhez a kubai "nosztalgiázásnak" egy teljesen önálló fejezete, a doo-wop köthető. Ebben a minőségben az 1962-től 1975-ig fennálló Los Zafiros énekegyüttes gitárosaként híresült el, mely a The Platters és a Frankie Lymon and the Teenagers követőjeként egyedül képviselte Kubában a rock ´n´ roll fílingű amerikai énekegyüttesek stílusát. "Négy hang és egy gitár" - ez volt a Los Zafiros szlogenje, de Galbán szerepe messze túlnőtt a pengetésen: zenei rendezőként és zongoristaként is ő felelt a hangzásért. És ha szerencsésebb politikai körülmények között működhettek volna, ha eleget tehettek volna a nyugati meghívásaiknak, simán befuthattak volna szerte mindenütt, hiszen igazán egyéni ízű - boleróval, calypsóval, bossa novával átszőtt - doo-wop volt az övék. Így azonban a nyolcvanas évekre (a többi öreg szivarhoz hasonlóképpen) lényegében Galbán is a partvonalra került - onnan "emelte" be Cooder, amikor "új" arcokat keresett Ibrahim Ferrer első szólólemezéhez - melynek keretében feldolgoztak két Los Zafiros-számot is, továbbá rácsodálkozhattak, hogyan csendül össze két elektromos gitár. Ennyit az előzményekről.

A Mambo Sinuendo nem kimondottan a Los Zafirosnak állít emléket, de a kor - no és benne a mambó-, csacsacsa- és boleróláz - stimmel. Cooder és Galbán számára alighanem az lehetett a fő csapás iránya, hogy az elektromos gitár hangja újra a fókuszba kerüljön, s ennyiben le a kalappal - ahogyan együtt megszólalnak, az sem az időutazásnak, sem a frisességnek nincs híján. Ennek jegyében kerülhettek elő olyan klasszikusok, mint Arsenio Rodríguez, Pérez Prado vagy Electo Rossell, és ennek jegyében követhettek el dalokat maguk is - az ütős Jim Keltner, Miguel "Angá" Diaz és Joachim Cooder, no és a bőgős Orlando "Cachaíto" López méltó kíséretében.

Azon, hogy a rádiósok találtak pár olyan dalt, amit rogyásig játszhatnak, cseppet sem csodálkozom. Mégis, én inkább abban látom e lemez fő erényét, hogy a túláradó kubai források korában "másképpen" tud gondolkodni a múltról, a szívügyek dolgában való jártasságát szolidabb mértékűnek érzem.

Marton László Távolodó

Nonesuch/Warner, 2003

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.