Lemez

Les Forjerons

  • - csk -
  • 2020. június 14.

Zene

 

A zenetörténeti korszakok közül talán a barokk a leghatalmasabb kincsesbánya, részben azért, mert akkor még az úgynevezett kismesterek is képesek voltak kiváló darabokat írni, a zene megalkotásában ugyanis a mesterségbeli tudás sokkal nagyobb szerepet játszott, mint a későbbi korszakokban. A klasszikában ugyan érvényes maradt ez az alapelv, a romantikával azonban a kismester már többnyire a jelentéktelen vagy rossz zeneszerző szinonimájává vált.

 

A francia barokk egyik kiváló kismestere volt a párizsi születésű Jean-Jacques-Baptiste Anet (1676–1755), aki fiatalon négy éven át Arcangelo Corellinél tanult Rómában, mestere nagy megelégedésére, majd Franciaországba visszatelepülve otthon is meghonosította az olasz hegedűiskola stílusát. Jeles hangszerjátékosként és zeneszerzőként élte életét, három szonátasorozatot hagyva az utókorra. A Leclair előtti korszak legjelentősebb francia hegedűseként tartják számon.

A most megjelent lemez az első és a harmadik szonátakötet anyagából válogat. Nyolc mű szólal meg, többségük nem négy, hanem öt-hat tételes, és a tételek közt a szvitekből ismert tételtípusokat is találunk: allemande, sarabande, gigue.

Kiváló előadásokat hallunk. Az elegáns, könnyed, csevegő hangú tételek természetes közvetlenséggel bontakoznak ki a Sigiswald Kuijken-tanítvány Illés Szabolcs hegedűjén. A művész, aki sokáig a La Petite Bande tagja volt, magától értődő eleganciával, beszédesen és virtuózan muzsikál, két társa, Gáborjáni Kinga (barokkcselló) és Edőcs Fanni (csembaló) nemkülönben. Élvezetes új historikus lemez, amely szélesíti a műfaj kedvelőinek látókörét.

Hungaroton, 2020

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.