Lemez

Sorbonne Sexual: Amíg álmodik

Zene

Három évvel a 2017-es Kifutás után jelent meg a zenekar harmadik nagylemeze, amely az eddigi legletisztultabb anyaguk. Ebben vélhetően nagy szerepe van az Óriás-frontember Egyedi Péternek, aki hangmérnökként és producerként is kivette a részét a munkálatokból, sőt, az egyik számnak ő a társszerzője is. Elmondása szerint bő egy év alatt rengeteget alakultak a dalok a keze alatt, de a végeredményt sokkal inkább magáénak érezte az összes tag, és a lemezen valóban érződik az egységes koncepció.

Karádi Gergő szövegei kifejezetten mélyek és elgondolkodtatóak, egyébként ez fogott meg a Sorbonne-ban már először is, amikor a Pál Utcai Fiúk előzenekaraként futottam bele a fellépésükbe. Élőben ritkán ragadnak meg a dalszövegek, de itt önkéntelenül is arra gondoltam: végre valami újszerű és egyáltalán nem közhelyes! Nem az a tipikus bulizene – bár a számok többsége pörgős –, szóval ugrálni is lehet rá, de úgy üt igazán, ha közben a mondanivalóra is figyelünk. Akkor nagyon rá lehet hangolódni.

A 30Y hatását nehezen tagadhatnák le. Egyrészt Karádi hangja néhol megtévesztésig hasonlít Beck Zoliéra – van egy duettjük is –, másrészt a Simán elhiszem című számban a „Városemberek vagyunk már csupán” sorral direkt rá is játszanak, utalva az egyik régebbi 30Y-lemezre. Még sincs kellemetlen „koppintásérzés”, egyértelmű a zenekar önálló karaktere, amely idővel tovább finomodhat.

Szerzői kiadás, 2019

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.