Lemez

M83: DSVII

  • - minek -
  • 2019. november 3.

Zene

12 évvel ezelőtt jelent meg a francia hangvarázsló, Anthony Gonzales egyszemélyes zenekaraként működő M83 első olyan lemeze, a Digital Shades Vol. 1, amelyet szerzője a nyolcvanas évek videójáték-zenéinek szentelt. Az addig főleg gitárcentrikus, shoe­gaze/álompop hangzásáról híres Gonzalez e negyedik albumán próbálta ki új, sokkal inkább az ambient zenei elektronika által inspirált, részben későbbi, sikeres albumain is hasznosuló elgondolásait.
A most elkészült folytatást a szerző-előadó szerint naiv és megindító, ugyanakkor egyszerű, habár tökéletlen korai videójátékok zenéin kívül a sc-fi és fantasy filmek sound­trackjei, illetve Brian Eno vagy John Carpenter albumai inspirálták. Egy látszólag szigorú zenei felütés nyomán hamarosan az alkalmazott, leg­inkább rajzfilmzenék izgalmas tájai felé kanyarodunk, de mindez csupán csalétek, hiszen olyan simogató, szürke ködbe vesző ambient szerzeményt is hallhatunk itt, mint például a Colonies.
A továbbiakban is üdítően váltakoznak a nagyzenekar helyett szintetizátorral és maximum gitárral megoldott, nagy ívű, mégis minimalista hangszerelési bravúrok (néha pánsíp hangszínnel súlyosbítva), az egy szál zongorára írt darabok, meg az olyan, szinte drone-ba hajló szerzemények, mint a Mirage. Aki az emberi hangot hiányolná az albumról, annak be kell érnie némi hümmögő vokállal, aki viszont szereti a Husák-korszak csehszlovák tévés mesejátékainak analóg szintire írt zenéit, az többször is elégedetten fog csettinteni.

Naïve/Mute, 2019

 

 

 

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit.