12 évvel ezelőtt jelent meg a francia hangvarázsló, Anthony Gonzales egyszemélyes zenekaraként működő M83 első olyan lemeze, a Digital Shades Vol. 1, amelyet szerzője a nyolcvanas évek videójáték-zenéinek szentelt. Az addig főleg gitárcentrikus, shoegaze/álompop hangzásáról híres Gonzalez e negyedik albumán próbálta ki új, sokkal inkább az ambient zenei elektronika által inspirált, részben későbbi, sikeres albumain is hasznosuló elgondolásait.
A most elkészült folytatást a szerző-előadó szerint naiv és megindító, ugyanakkor egyszerű, habár tökéletlen korai videójátékok zenéin kívül a sc-fi és fantasy filmek soundtrackjei, illetve Brian Eno vagy John Carpenter albumai inspirálták. Egy látszólag szigorú zenei felütés nyomán hamarosan az alkalmazott, leginkább rajzfilmzenék izgalmas tájai felé kanyarodunk, de mindez csupán csalétek, hiszen olyan simogató, szürke ködbe vesző ambient szerzeményt is hallhatunk itt, mint például a Colonies.
A továbbiakban is üdítően váltakoznak a nagyzenekar helyett szintetizátorral és maximum gitárral megoldott, nagy ívű, mégis minimalista hangszerelési bravúrok (néha pánsíp hangszínnel súlyosbítva), az egy szál zongorára írt darabok, meg az olyan, szinte drone-ba hajló szerzemények, mint a Mirage. Aki az emberi hangot hiányolná az albumról, annak be kell érnie némi hümmögő vokállal, aki viszont szereti a Husák-korszak csehszlovák tévés mesejátékainak analóg szintire írt zenéit, az többször is elégedetten fog csettinteni.
Naïve/Mute, 2019
