Néhány hónapja szó esett ebben a rovatban a Bécsi Filharmonikusok hárfása, Anneleen Lenaerts lemezéről, amelyen a belga muzsikus Nino Rota műveit játszotta. A felvételeken megszólalt ugyan néhány filmzenerészlet koncertátiratban, de a hangsúly az alkalmazott zene alkotójának saját jogú, önálló előadásra szánt műveire esett. Most kezünkben egy másik CD, amelyen minden idők legsikeresebb filmzeneszerzője, az ötszörös Oscar-díjas, idén nyolcvanhét éves John Williams (Csillagok háborúja, Superman, Harmadik típusú találkozások, E.T., Schindler listája, Harry Potter) muzsikája hallható. Kizárólag filmzenerészletek, melyeket a komponista a német virtuóz, Herbert von Karajan egykori gyermekfelfedezettje, Anne-Sophie Mutter kérésére írt át hegedűre és zenekarra.
Amilyen kellemes hallgatnivaló volt a Rota-lemez, olyan balfogás ez a CD. Valószínűleg azért, mert Rota zeneszerző volt, aki filmzenét írt, Williams pedig rendkívül virtuóz, eklektikus filmzene-komponista, aki illusztratív zenéit vállalta átlényegíteni önállóan is helytálló alkotásokká. A kísérlet egyfelől pompásan sikerült, hiszen Williamst most sem hagyja cserben magasrendű szakmai tudása: remekül hangszerel, kitűnően bánik a színekkel, hangzásarányokkal, hatással. Másfelől teljes a kudarc, mert ezek a kiváló filmzenék az alkalmazott művészet iskolapéldái, és ha látvány, ábrázolni kívánt szituáció nélkül kell érvényesülniük, nem állják meg a helyüket, giccsközelbe sodródnak. Ezen Anne-Sophie Mutter briliáns és kifejező hegedűjátéka sem segít.
Deutsche Grammophon, 2019
