Lemez

Anne-Sophie Mutter, John Williams: Across the Stars

  • - csk -
  • 2019. november 3.

Zene

Néhány hónapja szó esett ebben a rovatban a Bécsi Filharmonikusok hárfása, Anneleen Lenaerts lemezéről, amelyen a belga muzsikus Nino Rota műveit játszotta. A felvételeken megszólalt ugyan néhány filmzenerészlet koncertátiratban, de a hangsúly az alkalmazott zene alkotójának saját jogú, önálló előadásra szánt műveire esett. Most kezünkben egy másik CD, amelyen minden idők legsikeresebb filmzeneszerzője, az ötszörös Oscar-díjas, idén nyolcvanhét éves John Williams (Csillagok háborúja, Superman, Harmadik típusú találkozások, E.T., Schindler listája, Harry Potter) muzsikája hallható. Kizárólag filmzenerészletek, melyeket a komponista a német virtuóz, Herbert von Karajan egykori gyermekfelfedezettje, Anne-Sophie Mutter kérésére írt át hegedűre és zenekarra.

Amilyen kellemes hallgatnivaló volt a Rota-lemez, olyan balfogás ez a CD. Valószínűleg azért, mert Rota zeneszerző volt, aki filmzenét írt, Williams pedig rendkívül virtuóz, eklektikus filmzene-komponista, aki illusztratív zenéit vállalta átlényegíteni önállóan is helytálló alkotásokká. A kísérlet egyfelől pompásan sikerült, hiszen Williamst most sem hagyja cserben magasrendű szakmai tudása: remekül hangszerel, kitűnően bánik a színekkel, hangzásarányokkal, hatással. Másfelől teljes a kudarc, mert ezek a kiváló filmzenék az alkalmazott művészet iskolapéldái, és ha látvány, ábrázolni kívánt szituáció nélkül kell érvényesülniük, nem állják meg a helyüket, giccsközelbe sodródnak. Ezen Anne-Sophie Mutter briliáns és kifejező hegedűjátéka sem segít.

Deutsche Grammophon, 2019

 

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.