Megrendültség - Csutoros Sándor kiállítása (képzőművészet)

  • Hajdu István
  • 2008. április 10.

Zene

A megrendültség nem esztétikai kategória, tudom, de Csutoros Sándor (1942-1989) kiállításának igazi érvényt mégiscsak az az érzés ad, amit a ritkán vagy soha nem látott grafikái és festményei keltenek.

Csutoros szobrász volt, 1967-68-tól a nyolcvanas évek elejéig készült munkái - faragott-csiszolt faplasztikái, későbbi műanyag tárgyai és installációi, majd fűrészgéppel formált, ugyancsak fa- és rétegeltlemez művei - jobbára ismertek, arca, figurája pedig egy korszakban, a hetvenes évek derekán szinte jelképessé vált azután, hogy magára öltötte Bódy Gábor nagy filmje, az Amerikai anzix főhősének egyenruháját. Csutoros tehát szobrász volt és figura, s talán nem lesz blaszfémia, ha azt mondom, a korszak egyik rosszfiúja, a nagy autodestruktívak egyike, vagy ahogy annak idején, talán Sarkadi Imre Oszlopos Simeon című színdarabjának ugyancsak képzőművész főszereplőjére ragasztódott: önsorsrontó, akinek öntönkretételéhez persze buzgó állami segítség is rendelődött.

Most, hogy a kiállítás révén valamelyest kirajzolódik életművének az íve, egészen tisztán látszik az igyekezet, ami pályáján vezérelte: a népművészet és az egyetemes kortárs képzőművészet, azon belül pedig az organikus és a geometrikus szemléletmód szintetizálásának igénye egy nem verbalizálható, antropomorf szürrealizmus jegyében. Másképpen fogalmazva: a franciák által biomorfizmusnak kategorizált vitális absztrakciót (talán ezt nevezte Kállai Ernő néhány évtizeddel korábban, az Európai Iskola néhány művészének munkái láttán bioromantikának) ötvözte a svájci konkrét (konstruktív hagyományokat megújító) művészet tapasztalataival, s mindezt a magyar folklór némileg "megideologizált" formavilágával vonta be. Csutoros 1964 körül csatlakozott a Molnár Sándor zuglói lakásán már évek óta zajló, szemináriumszerű összejövetelekhez, ahol - többek között Bak Imrével, Deim Pállal, Nádler Istvánnal, Attalai Gáborral, Csiky Tiborral, Hencze Tamással és Halmy Miklóssal - heti rendszerességgel, maguknak feladatokat kitűzve dolgozták fel a század művészetelméleti és történeti fejleményeit, az egyetemes avantgárd elméletét és gyakorlatát. Intenzív teoretikus munka folyt, melynek során a teória és a praxis egyenrangúvá vált. A "zuglói kör" mintegy az Európai Iskola és az Elvont Művészek Csoportja szellemi örököse volt, ilyen értelemben a magyar avantgárd harmadik nemzedéke képviselőiként tűnhettek fel. Kontinuitásra törekedtek, megszakadt szálakat igyekeztek egyesíteni, amikor egyrészt az aktivista Kassák Lajossal, másrészt Korniss Dezsővel, Veszelszky Bélával, Lossonczy Tamással, Gyarmathy Tihamérral vagy Bálint Endrével és Jakovits Józseffel kerestek és találtak kapcsolatot, mely igen termékenynek bizonyult, hiszen már a hatvanas évek közepén számos kiállításon együtt mutatták be munkáikat. Csutoros, mint Halmy Miklós is, a művészet folklorisztikus-mitikus vetületét fontosabbnak érezve a magyar avantgárd tradíciójának fenntartása, a folyamatosság megőrzése mellett vagy még inkább azon túl, identitását abban, a hazai művészetben leginkább Jakovits József által képviselt, szürrealisztikus-organikus absztrakcióban igyekezett megtalálni, mely végül is Brancusitól Hans Arpon keresztül húzódott a pop art egyfajta, végeredményben nem éppen terméketlen félreértéséig. Szobrai hol a megcsinált-talált tárgy, hol a kelet-európai totemoszlop, hol a nyitott héj, hol az önmagába fordult zárt és tökéletes test álcájában egy gesztusszerű, mélyen érzelmes vizuális gondolatot fogalmaznak meg szofisztikáltság és ideológiai készültség nélkül, ám mindig szigorú formaragaszkodással, őszintén, de nem felkavaróan.

Késői, eddig nemigen ismert szobrai, pontosabban drótplasztikái halála előtt már egy egészen más szemléletet illusztrálnak: ezekkel a szellemes és bonyolult konstrukciókkal mintegy rajzi lebegést fogalmazott meg három dimenzióban, valami olyasfajta, ritka vizuális iróniát, ami egyszerre utal - az én szememben legalábbis - Naum Gabo konstruktivizmusára és Saul Steinberg humorára.

Annak idején barátja, Szemadám György idézte Csutoros szavait nekrológjában: "Számomra bizonyosság, hogy a valóság (világegyetem) nagyon jól megvan ember és szobor nélkül, csak az embernek van szüksége a valóságra mint eszközre. Az emberré válás szövetében hiszek. Abban, hogy az ember egyedül van. Nincs világküldetése, csak feladata, önmagával és társaival szemben. Egyetlen lehetősége az élet, a béke megtalálásának lehetősége."

Még a lehetőség is illúzió maradt azonban számára. Élete végén készített rajzai, vegyes technikájú grafikái és a néhány festmény elképesztő, valóban megrendítő élményt vés a néző tekintetébe.

Abban, hogy Csutoros élete utolsó éveiben, a nyolcvanas évek közepétől haláláig, 1989-ig sokat és sokfélét rajzolt, önmagában természetesen semmi meglepő nincs, az viszont egészen döbbenetes, ahogy stilárisan a bauhausos Oskar Schlemmer jelmez- és bábterveinek, valamint grafikáinak koncentrált körökre, spirálokra alapozott kompozícióit - és teljesen mindegy, hogy szándékosan vagy anélkül - Hans Bellmer szürrealista, szado-mazochista rajzainak ugyancsak körcikkekre és gömbszeletekre épülő kegyetlen munkáinak szellemével vegyíti, s ahogy a pátosz és az önkínzó, hihetetlenül bántó erő kiárad a lapokról. Majd mindegyiken feldereng valami humor, irónia, de inkább a kínkeserv torz vigyora rajzolódik ki, mint a "béke megtalálásának" vágyott derűje.

Egy kis festményen pedig, mely nem sokkal halála előtt készülhetett, Csutoros Sándor megfestette a magyar képzőművészet alighanem legfélelmetesebb önarcképét, mely nemcsak a halál beengedésének-elfogadásának pillanatát, hanem a legféktelenebb félelem kiáradását is örökre rögzíti.

Magyar Képzőművészeti Egyetem Barcsay Terme, április 18-ig.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.