koncert

Mein Wien – Jonas Kaufmann

Zene

Operett és Wienerlied: ehhez a két műfajhoz hagyományosan és jobbára megalapozottan a kedélyesség alapérzülete is odaérthető, furcsa módon mégis épp ebből volt némi deficit Jonas Kaufmann bécsi tematikájú koncertjén. No meg, mi tagadás, a koncert első felében a nézőtéri lelkesedés is mérsékeltebb volt, főleg ahhoz képest, hogy mégiscsak a jelenkor első számú tenorja énekelt nekünk valódi és posztumusz Johann Strauss-operettekből a becsületesen igyekvő, bár helyenként mackós teljesítményt nyújtó Pražská komorní filharmonie (Prágai Kamarafilharmonikusok) kíséretében. E részben a jóval kevésbé neves, ám remek formában és stílusosan éneklő turnépartner, a szoprán Rachel Willis-Sørensen határozottan átütőbbnek bizonyult az este sztárjánál. A Mister X belépőjével induló második részben azután Kaufmann szerencsésen feljebb srófolta a maga teljesítményét és a közönség hangulatát egyaránt: érezhetően túljátszott, alighanem Hans Moser-i ihletésű (ál-)bécsiessége meg valós vagy talán mórikált memóriazavara is csak fokozta a derűt, amit a hazai koncerttermekben amúgy vajmi ritkán szerephez jutó Robert Stolz-kompozíciók is meglepően jól szolgáltak. Kaufmann görcsössége érezhetően feloldódott az este végére, a közönség pedig zajosan ünnepelte hősét: éppen csak az a kollektív vágy töltötte be a koncerttermet, hogy legközelebb a korábbi fellépések Mahler- és Wolf-dalai meg a mostani operettszámok és Wienerliedek után végre már operát énekeljen nekünk a nagy tenor!

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, január 10.

 

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.