Lemez

MIA: AIM

  • Lang Ádám
  • 2016. október 29.

Zene

Noha a globálpop királynőjének nevezett MIA-nak, ha a híres Super Ball-os beintését nem számítjuk, nem sikerült betörnie a popzene abszolút első vonalába, azért jóval több volt mindig is, mint a pályatársai. A számíráson túl többnyire ő rendezte a klipjeit, ő találta ki a vizuális megjelenést a borítókon és a színpadon, közben pedig aktivistaként kritizálta a társadalmi-politikai eseményeket.

A Srí Lankáról a polgárháború elől gyerekként Londonba menekülő nőnek tálcán szolgáltatta a témát napjaink menekültválsága az utolsónak szánt lemezéhez. Rögtön az ország- és mindenféle perszonális határok felszámolását szorgalmazó Bordersszel indulunk, amelytől csak az nem tudja elvonatkoztatni a drótkerítésen kapaszkodó menekültek tömegét esztétizáló klipet, aki nem látta. Ez rögtön meg is magyarázhatja, hogy MIA miért akarja elhagyni a lemezformátumot: az ő habitusához a téma melegében kiadott audiovizuális protestek illenek. És bár csomó jó szám van az AIM-en – a Skrillex producelte Go Off, a One Direction-ös Zaynnel közös Freedun vagy az album második csúcspontját jelentő Visa ugyanúgy szuperek, ahogy a bónuszrészre pakolt, korábban már egy kisfilmből ismert, kardhangokkal operáló Swords –, MIA nem használja ki a konceptalbum lehetőségét. Inkább tűnik az egész egy mixtape-nek, ahol simán megférnek az indiai motívumok a dancehallosokkal (mert ugye nincsenek határok), de mint egységes egész, ez a lemez soványnak hat. Persze, kirakható belőle egy félórás, üresjáratmentes anyag, de amikor sorra készülnek a jobbnál jobb tematikus lemezek, akkor ez kevés egy ennyire forró témában.

Universal, 2016

Figyelmébe ajánljuk

Fuss, és tévedj el Budapesten!

Budapestre jött a City Race Euro Tour, egy városi tájfutó rendezvénysorozat. Három napon át futhatunk Budapest különböző részein egy térképpel, amelyen a kukák is fel vannak tüntetve, de az utcanevek nem láthatóak. De mire is jó ez az egész?

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.