Lemez

MIA: AIM

  • Lang Ádám
  • 2016. október 29.

Zene

Noha a globálpop királynőjének nevezett MIA-nak, ha a híres Super Ball-os beintését nem számítjuk, nem sikerült betörnie a popzene abszolút első vonalába, azért jóval több volt mindig is, mint a pályatársai. A számíráson túl többnyire ő rendezte a klipjeit, ő találta ki a vizuális megjelenést a borítókon és a színpadon, közben pedig aktivistaként kritizálta a társadalmi-politikai eseményeket.

A Srí Lankáról a polgárháború elől gyerekként Londonba menekülő nőnek tálcán szolgáltatta a témát napjaink menekültválsága az utolsónak szánt lemezéhez. Rögtön az ország- és mindenféle perszonális határok felszámolását szorgalmazó Bordersszel indulunk, amelytől csak az nem tudja elvonatkoztatni a drótkerítésen kapaszkodó menekültek tömegét esztétizáló klipet, aki nem látta. Ez rögtön meg is magyarázhatja, hogy MIA miért akarja elhagyni a lemezformátumot: az ő habitusához a téma melegében kiadott audiovizuális protestek illenek. És bár csomó jó szám van az AIM-en – a Skrillex producelte Go Off, a One Direction-ös Zaynnel közös Freedun vagy az album második csúcspontját jelentő Visa ugyanúgy szuperek, ahogy a bónuszrészre pakolt, korábban már egy kisfilmből ismert, kardhangokkal operáló Swords –, MIA nem használja ki a konceptalbum lehetőségét. Inkább tűnik az egész egy mixtape-nek, ahol simán megférnek az indiai motívumok a dancehallosokkal (mert ugye nincsenek határok), de mint egységes egész, ez a lemez soványnak hat. Persze, kirakható belőle egy félórás, üresjáratmentes anyag, de amikor sorra készülnek a jobbnál jobb tematikus lemezek, akkor ez kevés egy ennyire forró témában.

Universal, 2016

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Majd én!

A jelenleg legtámogatottabb politikai párt, a Tisza előválasztásának első fordulóján kívül a Fidesz-kongresszus időpontja, illetve a kormánypárti jelöltek létezése körüli múlt heti ún. kommunikációs zavar keltett mérsékelt érdeklődést a honi közéletben.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.

A választókban bízva

Párttámogatás nélkül, főleg a saját korábbi teljesítményükre alapozva indulnak újra a budapesti ellenzéki országgyűlési képviselők az egyéni választókerületükben. Vannak állítólag rejtélyes üzenetszerűségek, biztató mérések és határozott támogatási ígéretek is.