Az Izraelből Berlinbe költöző Chen Moscovici, vagy ahogy az elektronikus tánczene világában ismerik, Moscoman a gátlástalan, határokat nem tisztelő, kissé népies eklektika egyik legnagyszerűbb képviselője: munkái egyszerre vérforralóak és a maguk szellemességében szórakoztatóak is. Disco Halal (!) nevű berlini kiadója élén olyan kiadványokkal szórakoztatja a nagyérdeműt, melyekben közel-keleti, afrolatin és európai dallamok és ritmusok találják meg a maguk méltó (italo, szintiwave, house stb.) körítését – friss albuma is az egzotikumból táplálkozó vad szinergia tárháza.
Moscoman kerüli a csapdákat, nem próbálja meg eladni magát a merő orientalizmus révén, gondosan kifundált munkái pedig mentesek a csábító közhelyektől. Ezzel szemben sűrűn és többszörösen rétegzettek, a labirintikus zenei szövedékben pedig rendre elrejt kisebb-nagyobb aknákat, a ritmus keltette transzból szándékoltan kizökkentő motívumokat. A művész persze albumnyi méretben gondolkodva sem adja fel, hogy vérbeli tánczenéket tálaljon fel: a középtempós, 4/4-es lüktetés alap, de ezek a számok nagyobb igénnyel, több ötlettel és sokkal alaposabb, hogy azt ne mondjuk, babra munkával készültek. Hol steel drumos karibi hangulat feszül izgalmasan kalimpáló basszushoz (Nineteen Eighty-Two), máskor kísérteties hangokkal keretezi a vidám dallamból bontakozó latin lüktetést (Mexican Cola Bottle Baby), vagy szinte gondtalan afrikai dallamot tesz zárójelbe némi zaklatott kattogás (Maltese Duck) – s a jóleső izgalom és a teremtő erő rendre átjárja e szerzeményeket.
ESP Institute, 2016
