A novemberben elhunyt gyulai fesztiváligazgató, Gedeon József sokat tett azért, hogy két szerelme, a jazz és Shakespeare egymásra hatását elősegítse. Például Vukán György mutatott be Gyulán fantasztikus Vihart, idén nyáron pedig Bágyi Balázs dobos kvartettje és Pocsai Kriszta énekes egy hommage-t. A cím némileg menti, hogy Bágyiék kicsit felületesen bánnak a borítón szövegíróként feltüntetett bárd munkájával. Az egyik szonettnek a legutolsó sora lemaradt, a vége kicsit összekuszálódott. A Vénusz és Adonisz túl hosszú lett volna, de az itt hallható szemezgetés a sorok közül vakmerőnek tűnik, még ebben a melodramatikus formában is. A legnagyobb problémát az első feldolgozásban látom: A főnix és a gerle című költemény utóhangja, a Threnos nem illik a szöveghez, felfelé ívelő sorvégeivel, élénk tempójával és akkordmenetével, hiszen ez temetési ének, gyászdal. Majdnem ugyanilyen furcsa diszkrepancia áll elő a LXVI. szonettben, még ha a lírai ént szerelme vissza is tartja a tragikus végtől. A zenei kifejezőeszközökből hiányzik a belső feszültség, a disszonancia szerelem és halál között. A Crabbed Age… sorai sokaknak ismerősek lehetnek a W.H. Shakespeare kvartett második lemezének címadó darabjából, ott a szándékolt anakronizmus eléri azt a hatást, amit itt hiányolok. A hattételes szvit forma bevált, az elő- és utóhangban, melyben saját szöveggel szól a zene, felszabadultabban nyílnak meg mind az öten. Ha csak szavakat kapunk el a szövegből és leszámítjuk a melodrámát, akkor pompás kortárs jazzlemezt hallunk, a főszereplő Pocsai erőteljes és érzéki is tud lenni, Soso Lakatos és Oláh Dezső szólói remekbe szabottak. A kompozíciók (Bágyi) jók és egységesek, de nehezen szabadulok attól az érzéstől, hogy Shakespeare társult a tetszetős témákhoz utólag, és nem fordítva.
Tom-Tom Records
