Zene

A MaNcs hasábjain már tárgyalt Random virtuális képregénymagazin második számára röpke fél évet kellett várni. Az írók-rajzolók szemszögéből nézve ez nem számít kirívóan hosszú időnek, a kollektíva legtermékenyebb tagjai ugyanis átlagosan 50 oldalt szállítottak le, ami nyugodtan nevezhető kiemelkedő teljesítménynek.

Sokat láthattuk a Brooklyn hidat mostanában szerepelni: még néhány öngyilkosjelölt vagy a panorámától megmámorosodott széplélek, és oda a legelcsépeltebb New York-szimbólumnak számító Szabadság-szobor elsősége. Ha még csak a hidat ünnepelnénk, és azt az átható coolságot, ami ma Brooklyn felől árad, hát üsse kő (persze csakis jóféle brooklyni brownstone): egy kis lazasággal megküldött kivagyi fontoskodás sosem állt távol a magukat indinek és pendentnek nevező produkcióktól.

Széles körű egyetértés mutatkozik abban, hogy a The Fiery Furnaces egyedisége a zenekart alapító két Friedberger testvér szemléletének összeszikrázásából fakad - ám ha a valódi géniuszt kutatják e kétségkívül eredeti banda megkapóan csapongó tételei mögött, úgy azt mégis a dalírási feladatokat nagyobbára teljesítő Matthew-val szokás azonosítani. Ennek fényében pedig különösen örömteli, hogy a jócskán megnyerő külsejű Eleanor feltűnő szerzői talentumot csillogtat meg az első szólóalbumán - amelyről a legkevésbé sem hiányzik a nagyra becsült báty szellemdús jelenléte. A Last Summer legfőbb erényét ugyanis éppen a személyessége és póztalan egyszerűsége jelenti.

! Az alcím szerint Szerelmi történet levélformában, avagy játszva is felfrissítheti angoltudását. Játszva, felfrissít, angoltudás? Már fel is tűntek lelki szemeink előtt a Hogyan váljunk hatékony főnökké 8 lépésben és a Könnyen, gyorsan hottentottául I-II c.

A Battles afféle posztrock/matek rock szupergruppként indult a kétezres évek elején. Ian Williams gitáros a Don Caballero és a Storm & Stress nevű formációkban játszott, gitárnyűvő kollégája, Dave Konopka a Lynx nevű zenekarban kezdte, a dobos John Staniert pedig jól ismerhetik a Helmet-rajongók (valamennyi klasszikus lemezükön ő verte a tamtamot).

mostani, ínséges állapotában mi mást tehetne egy magára valamit is adó guide, mint hogy előremenekül. Minden irányba, ráadásul megfejelve egy bónusz CD-vel!

Ha a Mágnás Miskára indul az ember, akkor biztosan nem a lét nagy kérdéseire vár választ, hanem szórakozni akar. Az persze kérdés - és erről már sok szó esett ezeken a hasábokon -, hogy kit mi szórakoztat, illetve hogy a színházak mit értenek szórakoztatáson. Mert ha azt mondom, hogy számomra nincs szórakoztatóbb annál, mint amikor új kérdéseket és új válaszokat fogalmaznak meg egy Mizantróp-előadásban, akkor ezzel nem vagyok ugyan egyedül sem a színházak, sem a nézők közt, de hogy nem nekünk van kétharmadunk, az is biztos.

Alig is reprezentatív, magyar irodalomra koncentráló válogatásunk a kiadó idei terméséből egy regényt, egy versösszeállítást, illetve a Rejtő-sorozat egyik darabját fogta be, tekintettel némi műfaji változatosságra.

Jó eséllyel pont a nyári klubkoncert-uborkaszezonra találta ki az IHM és az "riás legénysége ezt az itthon formabontónak is titulálható koncepciót, aminek lényege, hogy mivel a két zenekar között vannak személybeli átfedések (az IHM dobosa, Hortobágyi László az "riásban billentyűs hangszereket kezel, míg Egyedi Péter, az "riás énekes-gitárosa basszusgitáron játszik a másik zenekarban), egy rendhagyó koncert keretében a cuccaik egyszerre legyenek fenn a színpadon, három-négy dalos blokkokban váltsák egymást, néhány dalt pedig közösen játsszon el a színpadon lévő hat zenész. Nem volt rossz ötlet ez a műsorkoncepció, hiszen az "riás és az IHM zeneileg ugyan eltér egymástól, hangulatilag és főleg a dalszövegek világában közös vonásokat mutat a két zenekar - a már az "riás megalakulása előtt az IHM-ben játszó Egyedire hatással lehettek Pálinkás Tamás IHM-frontember jórészt absztrakciókra épülő szövegei is.

Ha egy magánnyomozónak bibliai alakok jelennek meg, és arra kérik, járjon el ügyükben, a felkért szakember joggal gondolhatja, hogy ideje ritkábban rájárni a laposüvegre. Egyetlen esetben indokolatlan csupán az önvizsgálat: ha maga a megbízott is kortárs, a bibliai idők szem- és fültanúja.

Amikor a hetvenes-nyolcvanas években a BKV üzemi (heti)lapja "színes" anyagot közölt a talált tárgyak osztályáról, minden olvasó tudta: beköszöntött a nyár. Az uborkaszezon megkerülhetetlen termelési riportja - mert voltaképpen ez is termelési riport volt - még a párttitkár optimizmusánál is kiszámíthatóbb állításokat tartalmazott az utasok feledékenységéről, a járművezető felelősségéről, s a változatosságot legfeljebb az "extrák" jelentették: például műlábat hagytak a buszon, de a tulajdonos nem jelentkezett érte. Azóta sok-sok év telt el, de a talált tárgyak osztálya ma is úgy működik, mint harminc-negyven évvel ezelőtt, hiszen az utasok sem változtak: egyebek mellett botot, ernyőt, szúró- és vágóeszközt felejtenek a járatokon, aztán keresni kezdik, vagy sem.

Azt mondják, Balsa a Tisza-túrák kedvelt állomása, különösen azóta, hogy kialakították a Lónyai-csatornából leágazó János-tavi kikötőt. Meglehet, bár én ötnél több vendéget még sosem láttam ezen a máskülönben (vagy épp ezért) igen kellemes és nagyvonalú birtokon.

Az elmúlt évek során több ízben leírtuk már a mali illetőségű, de tuareg kultúrájú és önazonosságú zenekar keletkezéstörténetét - fegyveres felkelés, líbiai menekülttábor stb. -, hiszen a kétezres években felléptek a Szigeten és a MűPában is.