könyv - Eduardo Mendoza: Pomponius Flatus különös utazása

  • - kg -
  • 2011. augusztus 4.

Zene

Ha egy magánnyomozónak bibliai alakok jelennek meg, és arra kérik, járjon el ügyükben, a felkért szakember joggal gondolhatja, hogy ideje ritkábban rájárni a laposüvegre. Egyetlen esetben indokolatlan csupán az önvizsgálat: ha maga a megbízott is kortárs, a bibliai idők szem- és fültanúja.
Ha egy magánnyomozónak bibliai alakok jelennek meg, és arra kérik, járjon el ügyükben, a felkért szakember joggal gondolhatja, hogy ideje ritkábban rájárni a laposüvegre. Egyetlen esetben indokolatlan csupán az önvizsgálat: ha maga a megbízott is kortárs, a bibliai idõk szem- és fültanúja. Ilyen például Pomponius Flatus, a jó házból való római polgár, aki Jézus születése után nem sokkal keveredik Názáretbe és egy gyilkossági ügybe. Olyannyira nem sokkal, hogy az a kissé szétálló fülû, pufók és pirospozsgás kölyök, aki Pomponius segítségét kéri, mert apját igazságtalanul halálra ítélték, szóval ez a zsenge, de máris figyelmet parancsoló emberkezdemény Jézusként mutatkozik be, s bemutatkozása hallatán legfeljebb az olvasóban merülhet fel a gyanú, hogy találkozott már e névvel valahol.

Pomponiust, e renyhe bélmûködésû, széllel bélelt római természettudóst (hajlamai szerint filozófust) azonban egészen más kérdések izgatják, s ha lehet (lehet), még késleltetné a gyilkossággal vádolt József keresztre feszítését. Annál is inkább, mert egy ilyen fordulat sehogyan sem illene e derûs, de a kor viszonyaival messzemenõen tisztában lévõ, szellemes játékba. A borítószöveg szerint Pomponius názáreti kalandja A Da Vinci-kód-szerû történelmi lektûrök paródiája is egyben, ami olyan, mintha pont arra a polcra pozicionálnák a regényt, ahol azon mûvek sorakoznak, melyek ilyen-olyan elõjellel, de mégis a Da Vinci-brand árnyékában kívánnak egy kis mellékesre szert tenni. Holott Mendoza mûkedvelõ nyomozója és a mellette - mint klasszikus sidekick - poroszkáló kis Jézus sokkal inkább a Monty Python-iskola neveltjei, de oly mértékben jól nevelt és stílusukra sokat adó szentségtörõk, hogy még egy kisebb - de az eladások szempontjából mindenképpen üdvözítõ - botrányban vagy vatikáni tiltakozásban is hiú ábránd lenne reménykedni.

Fordította: Pál Ferenc. Európa, 2011, 219 oldal / 2600 Ft

****

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.