könyv - Eduardo Mendoza: Pomponius Flatus különös utazása

  • - kg -
  • 2011. augusztus 4.

Zene

Ha egy magánnyomozónak bibliai alakok jelennek meg, és arra kérik, járjon el ügyükben, a felkért szakember joggal gondolhatja, hogy ideje ritkábban rájárni a laposüvegre. Egyetlen esetben indokolatlan csupán az önvizsgálat: ha maga a megbízott is kortárs, a bibliai idők szem- és fültanúja.
Ha egy magánnyomozónak bibliai alakok jelennek meg, és arra kérik, járjon el ügyükben, a felkért szakember joggal gondolhatja, hogy ideje ritkábban rájárni a laposüvegre. Egyetlen esetben indokolatlan csupán az önvizsgálat: ha maga a megbízott is kortárs, a bibliai idõk szem- és fültanúja. Ilyen például Pomponius Flatus, a jó házból való római polgár, aki Jézus születése után nem sokkal keveredik Názáretbe és egy gyilkossági ügybe. Olyannyira nem sokkal, hogy az a kissé szétálló fülû, pufók és pirospozsgás kölyök, aki Pomponius segítségét kéri, mert apját igazságtalanul halálra ítélték, szóval ez a zsenge, de máris figyelmet parancsoló emberkezdemény Jézusként mutatkozik be, s bemutatkozása hallatán legfeljebb az olvasóban merülhet fel a gyanú, hogy találkozott már e névvel valahol.

Pomponiust, e renyhe bélmûködésû, széllel bélelt római természettudóst (hajlamai szerint filozófust) azonban egészen más kérdések izgatják, s ha lehet (lehet), még késleltetné a gyilkossággal vádolt József keresztre feszítését. Annál is inkább, mert egy ilyen fordulat sehogyan sem illene e derûs, de a kor viszonyaival messzemenõen tisztában lévõ, szellemes játékba. A borítószöveg szerint Pomponius názáreti kalandja A Da Vinci-kód-szerû történelmi lektûrök paródiája is egyben, ami olyan, mintha pont arra a polcra pozicionálnák a regényt, ahol azon mûvek sorakoznak, melyek ilyen-olyan elõjellel, de mégis a Da Vinci-brand árnyékában kívánnak egy kis mellékesre szert tenni. Holott Mendoza mûkedvelõ nyomozója és a mellette - mint klasszikus sidekick - poroszkáló kis Jézus sokkal inkább a Monty Python-iskola neveltjei, de oly mértékben jól nevelt és stílusukra sokat adó szentségtörõk, hogy még egy kisebb - de az eladások szempontjából mindenképpen üdvözítõ - botrányban vagy vatikáni tiltakozásban is hiú ábránd lenne reménykedni.

Fordította: Pál Ferenc. Európa, 2011, 219 oldal / 2600 Ft

****

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.