Nem volt rossz ötlet ez a mûsorkoncepció, hiszen az "riás és az IHM zeneileg ugyan eltér egymástól, hangulatilag és fõleg a dalszövegek világában közös vonásokat mutat a két zenekar - a már az "riás megalakulása elõtt az IHM-ben játszó Egyedire hatással lehettek Pálinkás Tamás IHM-frontember jórészt absztrakciókra épülõ szövegei is. A rövidebb, slágeresebb, refréncentrikusabb dalokat játszó "riás tûnt ezen az estén ösz-szeszedettebbnek - élõben mindig képesek meglepetést okozni a lemezverzióknál lényegesen karcosabb, energikusabb verziókban játszott dalaikkal, de a koncerten néha hullámzó formát hozó IHM is kimondottan jó passzban zenélt. Utóbbiban Egyedi a zenekar legjobb színpadi fazonjává nõtte ki magát Pálinkás mellett, egyedül az egy éve beszállt Sándor Dániel gitáros-billentyûs nem találja még a helyét.
A koncert lényegét természetesen a nyitásként, illetve zárásként közösen elõvezetett dalok adták, és ezek a változatok átlagon felül sikerültek: a legutolsó IHM-lemezrõl elõvezetett Mindenki áll és a VHK-feldolgozás (Aláírhatatlan történelem) kifogástalanul, ugyanakkor gyakorlatilag a Melvins súlyosságával szólt a két dobnak és a két basszusgitárnak köszönhetõen - csak remélhetjük, hogy ez a duplakoncert nem csak egyszeri ötletként merült fel a két zenekarnál.
A38 hajó, július 27.
*****
