Lemez - Csokoládé, vanília - Battles: Gloss Drop

  • - minek -
  • 2011. augusztus 11.

Zene

A Battles afféle posztrock/matek rock szupergruppként indult a kétezres évek elején. Ian Williams gitáros a Don Caballero és a Storm & Stress nevű formációkban játszott, gitárnyűvő kollégája, Dave Konopka a Lynx nevű zenekarban kezdte, a dobos John Staniert pedig jól ismerhetik a Helmet-rajongók (valamennyi klasszikus lemezükön ő verte a tamtamot).
A Battles első (utóbb egy CD-n is kiadott) EP-jein már a multiinstrumentalista/énekes Tyondai Braxton is közreműködött, mint ahogy vele vették fel négy évvel ezelőtt a Mirroredot is, amely elhozta számukra a megérdemelt kritikai, mi több, némi közönségsikert is. Naná: négy tehetséges, egymáshoz játékában, észjárásában is passzoló zenész úgy dekonstruálja a rock-, sőt a tánczenei hagyományt, hogy az egészet áthatja egyfajta egészséges irónia (tessék csak meghallgatni a szubkulturális slágerré nemesült Atlast: hipnotikus lüktetés, irgalmatlan gitárgrúvok, plusz Tyondai hangmodulációval hülyére héliumozott mikiegér-vokálja). Tavaly azután Braxton otthagyta a többieket, így hármasban folytatták: hogy nem hiába, arra bizonyság a Gloss Drop, mellyel perfektül illusztrálják, hogyan lehet teljesen gátlástalanul, a lehető legtöbb fricskával és maximális jó kedéllyel zenét készíteni.

A nyitószám, az Africastle afféle lazán felkent, látszólag többször is elkezdődő stílgyak, mely máris teljes fegyverzetben mutatja az új Battlest. A rá következő, a chilei hauzerdalnok Matias Aguayo vokáljával felvett Icecream tán a legzabolátlanabb és legvidámabb számuk, a harsány jókedv ráadásul szellemes előadásmóddal társul. Ehhez képest a Futura látszólag annyira agyas és feszes amennyire csak lehet - szerencsére mindezt oldják és zárójelbe is teszik a gondosan elhelyezett hangszerfutamok és szólók, legyen szó steel drumról vagy slide gitárról. A kettős vagy még többes szerkesztés végig megmarad, s pontosan ez teszi oly élvezetessé és szórakoztatóvá a Gloss Dropot. Mintha csak egy rosszcsont gyerek szétkapná a briliáns ritmikai alapokból és virtuózan adagolt hangokból kirakott puzzle-t, majd némely elemeket máshonnan vett darabkákkal helyettesítené.

A számok többnyire úgy önmagukban, mint egymáshoz rendezve is rendben vannak: a kvázi karibi Inchworm vagy a bolondos rajzfilmzenének tűnő Wall Street például van annyira tartalmas, hogy nagy hirtelen ne hiányoljuk a vokált (még Braxtonét se...). Azután persze abban se lesz hiány: a My Machineshez például Gary Numan szolgáltatja a maga emblematikusan nyávogó hangját. A Sweetie & Shag más szempontból határtörés: a Kazu Makinóval (a Blonde Redhead álomhangú énekesnőjével) rögzített dal kedvesen oldott hangulatú, már majdnem indie popos (de persze annál borultabb) kvázi sláger. Az album dicséretére szóljon, hogy a lendület és az ötletek az utolsó percig kitartanak: a Yamantaka Eye (Boredoms) társaságában felvett karibi-poszt/progrock-dubstep Sundome is csak megerősít minket abban, hogy egy percet sem töltöttünk el hiába a Gloss Drop hallgatása közben - sőt már a repetát is megelőlegezhetjük magunknak.

Warp/Neon Music, 2011

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.