Lemez - Csokoládé, vanília - Battles: Gloss Drop

  • - minek -
  • 2011. augusztus 11.

Zene

A Battles afféle posztrock/matek rock szupergruppként indult a kétezres évek elején. Ian Williams gitáros a Don Caballero és a Storm & Stress nevű formációkban játszott, gitárnyűvő kollégája, Dave Konopka a Lynx nevű zenekarban kezdte, a dobos John Staniert pedig jól ismerhetik a Helmet-rajongók (valamennyi klasszikus lemezükön ő verte a tamtamot).
A Battles első (utóbb egy CD-n is kiadott) EP-jein már a multiinstrumentalista/énekes Tyondai Braxton is közreműködött, mint ahogy vele vették fel négy évvel ezelőtt a Mirroredot is, amely elhozta számukra a megérdemelt kritikai, mi több, némi közönségsikert is. Naná: négy tehetséges, egymáshoz játékában, észjárásában is passzoló zenész úgy dekonstruálja a rock-, sőt a tánczenei hagyományt, hogy az egészet áthatja egyfajta egészséges irónia (tessék csak meghallgatni a szubkulturális slágerré nemesült Atlast: hipnotikus lüktetés, irgalmatlan gitárgrúvok, plusz Tyondai hangmodulációval hülyére héliumozott mikiegér-vokálja). Tavaly azután Braxton otthagyta a többieket, így hármasban folytatták: hogy nem hiába, arra bizonyság a Gloss Drop, mellyel perfektül illusztrálják, hogyan lehet teljesen gátlástalanul, a lehető legtöbb fricskával és maximális jó kedéllyel zenét készíteni.

A nyitószám, az Africastle afféle lazán felkent, látszólag többször is elkezdődő stílgyak, mely máris teljes fegyverzetben mutatja az új Battlest. A rá következő, a chilei hauzerdalnok Matias Aguayo vokáljával felvett Icecream tán a legzabolátlanabb és legvidámabb számuk, a harsány jókedv ráadásul szellemes előadásmóddal társul. Ehhez képest a Futura látszólag annyira agyas és feszes amennyire csak lehet - szerencsére mindezt oldják és zárójelbe is teszik a gondosan elhelyezett hangszerfutamok és szólók, legyen szó steel drumról vagy slide gitárról. A kettős vagy még többes szerkesztés végig megmarad, s pontosan ez teszi oly élvezetessé és szórakoztatóvá a Gloss Dropot. Mintha csak egy rosszcsont gyerek szétkapná a briliáns ritmikai alapokból és virtuózan adagolt hangokból kirakott puzzle-t, majd némely elemeket máshonnan vett darabkákkal helyettesítené.

A számok többnyire úgy önmagukban, mint egymáshoz rendezve is rendben vannak: a kvázi karibi Inchworm vagy a bolondos rajzfilmzenének tűnő Wall Street például van annyira tartalmas, hogy nagy hirtelen ne hiányoljuk a vokált (még Braxtonét se...). Azután persze abban se lesz hiány: a My Machineshez például Gary Numan szolgáltatja a maga emblematikusan nyávogó hangját. A Sweetie & Shag más szempontból határtörés: a Kazu Makinóval (a Blonde Redhead álomhangú énekesnőjével) rögzített dal kedvesen oldott hangulatú, már majdnem indie popos (de persze annál borultabb) kvázi sláger. Az album dicséretére szóljon, hogy a lendület és az ötletek az utolsó percig kitartanak: a Yamantaka Eye (Boredoms) társaságában felvett karibi-poszt/progrock-dubstep Sundome is csak megerősít minket abban, hogy egy percet sem töltöttünk el hiába a Gloss Drop hallgatása közben - sőt már a repetát is megelőlegezhetjük magunknak.

Warp/Neon Music, 2011

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.