műtárgy - KUBALA LÁSZLÓ SZOBRA

  • -tévésmaci -
  • 2009. október 1.

Zene

Barcelonában. Nos, alant következő leirat nem kimondottan a képzőművészet szerelmeseinek szól; a köztéri szobrok világa amúgy is egy távoli naprendszer.
Barcelonában. Nos, alant következõ leirat nem kimondottan a képzõmûvészet szerelmeseinek szól; a köztéri szobrok világa amúgy is egy távoli naprendszer. S a galaxis egyik távoli bolygóján élnek a sporttárgyú szobrok, legalábbis azok, amik nem rekedtek itt (az ókor olimpiai mûvei). Nincs mit szépíteni, a focit vagy a focistákat ábrázoló szobrok túl sok mûvészi izgalmat nem generálnak. Mégis van köztük szebb, csúnyább és még szebb. A legszebbet a múlt héten (konkrétan 24-én, a stadion 52. születésnapján) leplezték le a Camp Nou elõtti parkban. Olyan, mint a többi, egy focista "lövésre lendíti a lábát", s a bogyó ott hever a lába elõtt. Lõ, góóóól! Montserrat García Rius alkotása a magyar Kubala Lászlónak tiszteleg. Az FC Barcelona mindenkori legnagyobb játékosának - a klub nagyszabású 1999-es felmérése szerint. Olyanokat elõz meg Laszy, mint Johann Cruyff vagy éppenséggel a maiak közül bárkit. A stadion bár jól benn a városban, könnyen elérhetõ helyen van, de ha most, e hír hallatán indulnak elõször oda, hagyatkozzanak nyugodtan a városnézõ buszokra, ahol a legtöbben szállnak le, ott önök is célba értek (és az ezúttal a Sagrada Familia). De ne csodálkozzanak, ha a szobrot nem csak magyarok (játszott a Fradiban, a Vasasban, 3-szor a válogatottban) állják körül, a katalánokon kívül lesznek ott spanyolok (18-szoros válogatott, és 11 évig szövetségi kapitány), pozsonyiak (a Slovanban játszott, s 6-szor volt csehszlovák válogatott), de eljönnek még Kanadából is hozzá.

Úgy tudom, Barcelonában rajta kívül még Kolumbusznak van szobra. Pesten is kaphatna egy utcát.

*****

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.