rés a présen

Oda-vissza merít

Dj Mira

  • rés a présen
  • 2012. augusztus 5.

Zene

rés a présen: Nőként vannak előnyeid a pályán?

Mira: Könnyebb megjegyezni, mert még mindig jobban kilóg a lány a sorból. Hátrány, hogy nőként talán kevesebb bizalmat kap az ember, kételkednek benne, hogy az underground elektronikus zenével kapcsolatos egyedi elképzeléseit képes lehet megvalósítani, és megbízható zenei iránymutatást tud adni a közönségnek - legalábbis amíg nem bizonyítja az ellenkezőjét. Tapasztalatom szerint ez néha hátráltatja a női dj-k szakmai érvényesülését.

rap: Te hogy lettél dj?

M: Eredetileg klasszikus zongorát tanultam, de mióta először hallottam, érdekelni kezdett a modern elektronikus zene és annak minden formája. Itt nem voltak határok, és ez rettenetesen izgalmas jövőt jósolt a zenének. Úgy nyolc éve, egy véletlen lehetőséget kihasználva egy rádióban dj-nek adtam ki magam, hogy kipróbálhassam a mixelést. Egy órán keresztül pakoltam élőben a lemezeket; óriási élmény volt, nyilván a hallgatóknak kevésbé. Ezután kezdtem el bakeliteket gyűjteni, és gyakorolni.

rap: Milyen stílusban utazol?

M: Breakkel kezdtem, és jelenleg is ez az egyik legtöbbet forgó stílus nálam. Emellett a minimal techno, tech-house, electro és a glitchy vonalat szeretem leginkább játszani. A zenéket ösztönösen választom ki (ami nekem tetszik). Slágert sosem játszom azért, mert sláger - könnyen át lehet esni a túloldalra, és ez a része nem vonzó.

rap: Mi neked az ideális buli?

M: Ahhoz szuper emberek és szuper zene szükséges. Magyarországon viszonylag sok a jó parti, ennek valóban örülhetünk, de azért a világ más részein is tudnak bulizni. Kiemelkedő élményeim egyike S-o Paulóban, a SPKZ klubban volt, ahol hihetetlen este kerekedett, egyrészt a zenei kalandozásokat tekintve, másrészt az emberek reakciója miatt. A fellépés után nagyon sok emberrel megismerkedtem, akikkel a mai napig követjük egymás életét; ott valahogyan ennyire mély hatást gyakoroltunk egymásra. Sok inspirációt adott például Bartók, az ő munkássága jól összeegyeztethető a mai elektronikus zenékkel. Formatervezéssel is foglalkozom, ami sokszor nagy elmélyülést igényel, és gyakran tudok meríteni oda-vissza, tulajdonképpen segíti egymást a két műfaj.

rap: A Corvintetőn női dj-buli volt nemrég. Ez valami hagyomány?

M: Ez az első alkalom, hogy a hat dj lány, azaz a She Fire együtt mutatkozott meg a Corvintetőn. Még az A38-on indítottuk ez a formációt, pont egy éve. Mindegyik lány igen különleges, határozott elképzelésekkel dolgozik, ami jól működik együtt. Különbözőek a zenei stílusok, de azonosak a célok.

rap: Hol hallhatunk téged a nyáron?

M: Minden Be Massive bulin megtalálhattok, havonta egyszer a Corvintetőn! S a fesztiválokon is: VOLT, EFOTT, Balaton Sound, Sziget, Beertok. Keddenként a Parkban hallhattok Methával, a NoDisco esten. Lesz még bulim júliusban Keszthelyen, Siófokon is. Pontos dátumok és infók pedig a www.mirajoo.com oldalon vannak.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.