Hogy a mozi nem csupán üres szórakozás, de segít eligazodni a világ fontos dolgaiban is, az - így, 100 év után - immár több mint nyilvánvaló. Különösen ezekben a napokban. Itt van például aktuális fõbajunk, hogy hová is menjünk nyaralni? Oda, ahova legutóbb (pontosabban: az elõzõ részben). Csak a teljesség igénye nélkül: Indy negyedik kalandja távoli, túl is egzotikus kontinensekre, a csúfosan elbukó Hulk újbóli színrelépése a tengerentúlra, a Múmia ki tudja, hányadik eljövetele pedig egyenesen a múltba repít. Akkor miért ne mehetnénk akár mesebeli vidékekre is? Narniába ismét. Bolyongjunk megint evilági lényektõl (muglik, telmarinok, emberek stb.) erõsen alulpopulált világokban! Ahol most is a szokott gyermekfantasy-recept szerint zajlanak az események: az eddig is pompásan bevált mitikus szörnyetegek, gonosz uzurpátorok és az ütemesen adagolt ármánykodások adják a kíséretet a nagy dumás beszélõ állatkáknak (bájosak és ártatlanok, mint rég). Nos, nem ok nélkül tûnhet mindez lerágott csontnak, pláne még a táj is ismerõs, Új-Zéland moziban oly festõi szépségû vidéke. Bár a Narnia (hétkötetes) alapanyaga régebben íródott, vizuálisan mégis úgy tûnik, hogy mindent a szomszédoktól, nevezetesen Középföldérõl és Roxfortból nyúltak le a megfeneklett fantáziájú látványtervezõi.
Ám ha pusztán önmagával vetjük össze, nem lehet okunk panaszra. Az Eragon(ok) és Arany iránytû(k) közé ékelõdõ Narnia-folytatás az elõdjénél ütõsebbre, jóval epikusabbra és tagadhatatlan szerencsénkre kicsit komorabbra is sikeredett.
Forgalmazza a Fórum Hungary
***
