Magyar Narancs: Felkérést kapott a Játékok-sorozat felvételére, vagy saját maga vállalkozott a feladatra?
Pierre-Laurent Aimard: Én gondoltam úgy, hogy Kurtág műveit időszerű lenne felvennem az ő művészi iránymutatása mellett. Annak idején Ligeti összes zongoraművét lemezre rögzítettem, igaz, más indítékból. Ligeti ugyanis nem zongorázott elég jól, hogy a saját darabjait magas szinten eljátssza, így szüksége volt egy zongoristára. Kurtág viszont előadóművészként is jelentős múlttal bír, főként a saját művei tolmácsolásában, a feladat ezért még hatalmasabbnak tűnt. Tulajdonképpen a két kezem szolgálatát szerettem volna felajánlani Gyuri bácsinak, aki felesége, Márta 2019-ben bekövetkezett halálával előadópartner nélkül maradt, és már a saját kézügyessége sem olyan, mint korábban.
MN: Nyugodalmasabb feladat lenne olyan zeneszerzővel együtt dolgozni, aki nem zongorista is egyben?
PLA: Előadóművészként a tekintélyem ebben a helyzetben eleve elég szerény, egy vétójoggal felruházott zeneszerző jelenlétében különösen. Pláne, ha olyan erőteljes alkotói személyiségekről beszélünk, mint Kurtág vagy Ligeti, akik pontosan tudják, hogy mik a darabbal kapcsolatos elképzeléseik. Én az őszinteséget szeretem, nem a hízelgést. Kiváltságos helyzetként tekintek a feladatra, és nagyra becsülöm, amikor egy zeneszerzőnek erős víziója van arról, hogy mit szeretne hallani, mert ebben az esetben rendkívül magas művészeti szintű együttműködés alakulhat ki közöttünk.
MN: A magyarázatokon, instrukciókon túl mi mindenben lehet még hasznos az alkotó jelenléte?
PLA: A Kurtág-művek kottáiban nem tengenek túl a zenei információk. Ezzel egyáltalán nincs egyedül a zenetörténelemben, és ilyen esetekben felértékelődik a szerző közreműködése, hiszen nagyon tanulságosak lehetnek a megjegyzései, hogy hogyan kell eljátszani, elénekelni, elképzelni a darabját. Ha az ember belelapoz a Játékok kottájába, azt látja, hogy sok helyütt alig vannak benne hangjegyek. Mégis, ez a kevés hangjegy szinte elvész a Gyuri bácsi szavainak bősége mellett, utóbbi számomra a darab láthatatlan rétegeit képezi. Játsszunk el a gondolattal: mi maradna mondjuk Schumann zenéjéből, ha az ember megpróbálná tárgyilagosan, objektív módon eljátszani, figyelmen kívül hagyva műveinek kottán túli dimenzióit?
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
