Lemez

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Willie Nelson: Oh What a Beautiful World

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

A texasi Abbottból származó Nelson az elmúlt másfél évtizedben többször is április 29-i születésnapjához időzítette aktuális stúdióalbumának megjelenését: a 2010-es Country Music, a 2013-as Let’s Face the Music and Dance, a 2017-es God’s Problem Child, a 2018-as Last Man Standing és a 2022-es A Beautiful Time után az Oh What a Beautiful World a 92. születésnapja előtt négy nappal jelent meg – a bevett szokást követve CD-n, vinylen és a streaming platformokon. Ha a tizenkétszeres Grammy-díjas (és ötvenhétszeres jelölt) dalszerző-előadó a saját születésnapján kedveskedik ajándékkal a közönségének, úgy tűnik, mintha nagyon fontos közölnivalója lenne; a 2010 óta kiadott évi minimum egy, de gyakran évi két lemez a pálya lezárására tett kísérletsorozatnak tekinthető, amennyiben a mulandósággal, öregedéssel, a barátsággal és a különböző aktuális társadalmi kérdésekkel (kannabisz legalizálása, szociális igazságtalanságok, a demokrácia védelme) való foglalatoskodásba és a nyugodt, letisztult, érzelmekkel átitatott előadásmódba valami hasonló tudatosságot látunk.

Volt már zenei hősök tömkelegét felvonultató, félig-meddig outlaw country duettalbum (Heroes, 2012); az időközben elhunyt nővérével, Bobbie Nelson zongoristával közös vállalás (December Day: Willie’s Stash, Vol. 1, 2014); egy utolsó közös album az „ellencountry” fenegyerekének számító alkotótárssal és baráttal, Merle Haggarddel (Django and Jimmie, 2016); a halál közelségét játékosan parodizáló, sötétebb tónusú elmélkedés (God’s Problem Child), Sinatra-feldolgozáslemez (My Way, 2018) és egy nem túl merész, de a hat-hét évtizedes pályafutás során először rögzített bluegrass album is (Blue­grass, 2023). Nelson hetvenhetedik stúdióalbuma, az Oh What a Beautiful World annyiban tér el a korábbiaktól, hogy egy kortárs pályatárs előtt tiszteleg: a szintén kiváló dalszövegíróként és tehetséges előadóként jegyzett, az idén 75 éves Rodney Crowell dalait dolgozza fel. Két dalnak a tavalyi, The Border című albumán is Crowell volt a társszerzője – a címadó csodálatos balladának is, amely az amerikai–mexikói határon játszódik –, de most, tizenkét dal meghallgatása után úgy tűnik, hogy Nelson elsősorban a 2014-ben kiadott Tarpaper Sky című lemezéért van oda, a legtöbb dal onnan származik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.