A Gorillaz sokáig elkerülte hazánkat, de tavaly óta ez már a harmadik fellépésük volt: a rövid promókoncert és a 2017-es Humanz félházas Aréna-beli bemutatója után most a legfrissebb The Now Now című lemezt hozták el a Sziget Nagyszínpadára. Itt pedig egyértelműen kiderült, hogy hiába a sok kiváló vendégművész, a Gorillaz immáron nem valamiféle futurisztikus virtuális zenekar, hanem az utóbbi években egyre termékenyebb Damon Albarn szólóprojektje – amit legjobban a koncerten is kivetített (amúgy a zenekar legutóbbi slágere, a Humility klipjéből kölcsönzött) mondat tükröz leghívebben: „No more unicorns anymore”. Nincsenek többé mesebeli lények: az eredeti Gorillaz-koncepció alapját adó jól ismert képregényfigurák csak mutatóba bukkantak fel a kivetítőn, a színpadon pedig azok a hús-vér háttéremberek játszottak, akik a kezdetektől kísérik a Gorillazt.
A zenészek nagyon odatették magukat, és a kissé megviseltnek tűnő Albarn kifejezetten élvezte is a viszonylag hosszú koncertet; a dalszerző-énekes mindvégig nagyon közvetlen volt, már az első percekben leugrott a színpadról, hogy a közönséggel pacsizhasson. Ám hiába a jó számok és a szinte tökéletes előadás, a fesztivál nagyszámú közönségének valahogyan nem jött be 2D-Albarn jellegzetes, elszállós világa. Az újabb számokat meglehetősen kevesen ismerték, a kevéssé tempós dalok pedig nem igazán mozgatták meg a közönséget, még a publikum megénekeltetésére tett ismételt kísérletek is rendre kudarcot vallottak. Hiányérzete ugyanakkor senkinek sem lehetett, hiszen minden fontosabb dal elhangzott a koncerten. Beszédes azonban, hogy a zenekar utolsó igazán nagy slágerei is már vagy nyolcévesek (a Superfast Jellyfish vagy a Stylo a Plastic Beachről), a legnagyobb sikert pedig a Gorillaz első két, 2001-es és 2005-ös albumának dalai aratták (Feel Good Inc., Clint Eastwood), ezeket Albarnék jó érzékkel az este legvégére tartogatták.
Sziget, Dan Panaitescu Nagyszínpad, augusztus 9.
