Sziget – Koncert

„1979” – Shame

Zene

Az év elején az egekig magasztaltuk a rendkívül fiatal tagokból álló, londoni illetőségű Shame zenekart, a Songs of Praise címre hallgató debütáló lemezük kapcsán. (Dicsértessék, Magyar Narancs, 2018. február 1.) Akkor azt írtuk róluk, hogy a titkuk a nagyszerű ikergitározásban és az enyhén repetitív, punkos énekstílusban rejlik – Charlie Steen frontember orgánuma és előadásmódja lényegében 40 százalékban Mark E. Smithből, ugyanekkora arányban Johnny Rottenből, a maradékban pedig Joe Strummerből lett összegyúrva. Az album ismeretében rendkívül kíváncsian vártuk a szigetes koncertet – szerencsére nem kellett csalódni. A Shame tagjai az X-akták sorozat főcímzenéjére jöttek ki a színpadra; olyan cuccokban, amik láttán bármelyik stylist sikoltozva ráncigálná be őket valamelyik Oxford Street-i ruhaboltba. Josh Finerty basszusgitáros például egy olyan rövidnadrágot viselt, amit jó érzésű ember már a józsefvárosi piacon sem vett volna meg 1996-ban. Mégis az volt az ember érzése, hogy ez a fura, igénytelen dress code egy gondosan kigondolt koncepció része, máskülönben Sean-Coyle Smith gitáros nem nézne ki úgy egy az egyben, mint a fiatalkori Bruce Foxton a Jam zenekarból. Az egész csapat olyan benyomást keltett, mintha most érkeztek volna ide egy időgéppel egyenesen 1979-ből, és ez természetesen a dalokon is tükröződött. Ha a Shame-et visszaküldenénk negyven évet az időben, egyáltalán nem lógna ki a Fall, a Wire, a Gang Of Four és a többi korabeli posztpunkegyüttes mellől. Éppen ezért nem is volt akkora meglepetés, hogy ezen a bulin az első sorokban jó pár, ötven év körüli angol fesztiválveterán verődött össze, akik számára magától értetődik, hogy náluk 30 évvel fiatalabb suhancok zenéjére pogóznak, és minden sort kívülről üvöltenek. Ezen a Szigeten messze a Shame-é volt a legőszintébb és legintenzívebb produkció a Slaves koncertje mellett, és örömteli érzés azt tapasztalni, hogy megint vannak olyan feltörekvő brit gitárzenei produkciók, amiknek érdemes szurkolni. Remélhetőleg visszajönnek klubkoncertre is.

Sziget, Mastercard A38 sátor, augusztus 10.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.