Sziget – Koncert

„1979” – Shame

Zene

Az év elején az egekig magasztaltuk a rendkívül fiatal tagokból álló, londoni illetőségű Shame zenekart, a Songs of Praise címre hallgató debütáló lemezük kapcsán. (Dicsértessék, Magyar Narancs, 2018. február 1.) Akkor azt írtuk róluk, hogy a titkuk a nagyszerű ikergitározásban és az enyhén repetitív, punkos énekstílusban rejlik – Charlie Steen frontember orgánuma és előadásmódja lényegében 40 százalékban Mark E. Smithből, ugyanekkora arányban Johnny Rottenből, a maradékban pedig Joe Strummerből lett összegyúrva. Az album ismeretében rendkívül kíváncsian vártuk a szigetes koncertet – szerencsére nem kellett csalódni. A Shame tagjai az X-akták sorozat főcímzenéjére jöttek ki a színpadra; olyan cuccokban, amik láttán bármelyik stylist sikoltozva ráncigálná be őket valamelyik Oxford Street-i ruhaboltba. Josh Finerty basszusgitáros például egy olyan rövidnadrágot viselt, amit jó érzésű ember már a józsefvárosi piacon sem vett volna meg 1996-ban. Mégis az volt az ember érzése, hogy ez a fura, igénytelen dress code egy gondosan kigondolt koncepció része, máskülönben Sean-Coyle Smith gitáros nem nézne ki úgy egy az egyben, mint a fiatalkori Bruce Foxton a Jam zenekarból. Az egész csapat olyan benyomást keltett, mintha most érkeztek volna ide egy időgéppel egyenesen 1979-ből, és ez természetesen a dalokon is tükröződött. Ha a Shame-et visszaküldenénk negyven évet az időben, egyáltalán nem lógna ki a Fall, a Wire, a Gang Of Four és a többi korabeli posztpunkegyüttes mellől. Éppen ezért nem is volt akkora meglepetés, hogy ezen a bulin az első sorokban jó pár, ötven év körüli angol fesztiválveterán verődött össze, akik számára magától értetődik, hogy náluk 30 évvel fiatalabb suhancok zenéjére pogóznak, és minden sort kívülről üvöltenek. Ezen a Szigeten messze a Shame-é volt a legőszintébb és legintenzívebb produkció a Slaves koncertje mellett, és örömteli érzés azt tapasztalni, hogy megint vannak olyan feltörekvő brit gitárzenei produkciók, amiknek érdemes szurkolni. Remélhetőleg visszajönnek klubkoncertre is.

Sziget, Mastercard A38 sátor, augusztus 10.

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.