Lemez

Ray Chen: The Golden Age

  • - csk -
  • 2018. szeptember 16.

Zene

Egy dolog, ha a muzsikus gazdag hangon, virtuózan, tiszta intonációval, szuggesztíven játszik, és egy másik, hogy milyen szellemet közvetít a játéka.

Egy dolog, ha a muzsikus gazdag hangon, virtuózan, tiszta intonációval, szuggesztíven játszik, és egy másik, hogy milyen szellemet közvetít a játéka. A 29 éves tajvani-ausztrál hegedűs, a 2008-as Menuhin és a 2009-es Erzsébet Királynő Verseny győztese esetében az első szempontból minden tapasztalatunk igen kedvező. Amit viszont a második szempont alapján megtudunk róla, kiábrándító: elveszi a produkciók hitelét. A művész The Golden Age – Aranykor – címmel olyan lemezt készített a zongorista Julian Quentin és a Robert Trevino vezényelte Londoni Filharmonikusok társaságában, amelynek műsorát a legnagyobb jóindulattal is csak kommersz összevisszaságnak nevezhetjük, az összeállítás apológiája pedig nem állja meg a helyét.

Ray Chen műsorának középpontjában Bruch g-moll hegedűversenye áll, ezt a művet (a lemez egyetlen hosszabb számát) azonban olyan, többségükben felszínes ráadásdarabok előzik meg, illetve követik, amelyek sem stílusukban, sem fajsúlyukban nem illenek Bruch mesterművéhez – de egymáshoz sem. Debussy, a sajnos „poposított” Satie és Gershwin zenéi még hatásvadász értelmezésben is túl jók, elutasítják Kreisler, Manuel Ponce, Cyril Scott híg muzsikáját, no meg a lemez végére biggyesztett ausztrál nemzeti giccset (Waltzing Matilda). És hogy ez a szalonzenei zagyvalék (szegény, jobb sorsra érdemes Bruch nyakába öntve) micsoda? Az „aranykor”, amelyben a nagy hegedűsök éltek! Hogy a felsorolt művek legalább három kort képviselnek, és eredetileg jórészt nem is hegedűdarabok, nem zavarja a művészt, akinek, úgy tűnik, sem az ízlés, sem a logika nem erőssége.

Decca, 2018


Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.