Lemez

Ray Chen: The Golden Age

  • - csk -
  • 2018. szeptember 16.

Zene

Egy dolog, ha a muzsikus gazdag hangon, virtuózan, tiszta intonációval, szuggesztíven játszik, és egy másik, hogy milyen szellemet közvetít a játéka.

Egy dolog, ha a muzsikus gazdag hangon, virtuózan, tiszta intonációval, szuggesztíven játszik, és egy másik, hogy milyen szellemet közvetít a játéka. A 29 éves tajvani-ausztrál hegedűs, a 2008-as Menuhin és a 2009-es Erzsébet Királynő Verseny győztese esetében az első szempontból minden tapasztalatunk igen kedvező. Amit viszont a második szempont alapján megtudunk róla, kiábrándító: elveszi a produkciók hitelét. A művész The Golden Age – Aranykor – címmel olyan lemezt készített a zongorista Julian Quentin és a Robert Trevino vezényelte Londoni Filharmonikusok társaságában, amelynek műsorát a legnagyobb jóindulattal is csak kommersz összevisszaságnak nevezhetjük, az összeállítás apológiája pedig nem állja meg a helyét.

Ray Chen műsorának középpontjában Bruch g-moll hegedűversenye áll, ezt a művet (a lemez egyetlen hosszabb számát) azonban olyan, többségükben felszínes ráadásdarabok előzik meg, illetve követik, amelyek sem stílusukban, sem fajsúlyukban nem illenek Bruch mesterművéhez – de egymáshoz sem. Debussy, a sajnos „poposított” Satie és Gershwin zenéi még hatásvadász értelmezésben is túl jók, elutasítják Kreisler, Manuel Ponce, Cyril Scott híg muzsikáját, no meg a lemez végére biggyesztett ausztrál nemzeti giccset (Waltzing Matilda). És hogy ez a szalonzenei zagyvalék (szegény, jobb sorsra érdemes Bruch nyakába öntve) micsoda? Az „aranykor”, amelyben a nagy hegedűsök éltek! Hogy a felsorolt művek legalább három kort képviselnek, és eredetileg jórészt nem is hegedűdarabok, nem zavarja a művészt, akinek, úgy tűnik, sem az ízlés, sem a logika nem erőssége.

Decca, 2018


Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.