Keith Richards emlékezetes önéletrajzi könyvében van egy rész, amikor emberünk csalódva veszi tudomásul valamikor a nyolcvanas években, hogy hosszú trónolás után lekerült a „ki fog legnagyobb valószínűséggel meghalni jövőre” lista éléről. Azóta bitorolták már páran ezt a pozíciót; volt, aki életben maradt (pl. Dave Gahan), és volt, aki nem – legutóbb Amy Winehouse és Whitney Houston. Ha ez a lista létezik még, akkor nem lepődnénk meg, ha épp Sinead O’Connor állna a dobogó tetején.
A kopasz énekesnő az elmúlt fél évben bőven gondoskodott botrányról, és ha nem a bulvárlapok írtak róla, akkor épp ő maga, a Twitteren. Volt egy-két emlékezetes kirohanása, meg állítólag (nem először) öngyilkossági kísérlete is, szóval csámcsogtak rajta rendesen, és már-már el is felejtették, hogy ő mégiscsak egy énekesnő, ráadásul van új lemeze is, ami nem is rossz, és nem is annyira nyomasztó!
A nyitó 4th And Vine például kifejezetten optimista, vidám és alapvetően akusztikus darab, melyben hősnőnk álmai férfijával köt házasságot. Szintén pozitív hangvételű az első kislemeznek választott The Wolf Is Getting Married, és egy-két dalban ugyancsak ott van a reménysugár – de azért a számok többsége tragikus témákat érint. A Reason With Me (melyben szerencsére elhangzik a „szerintem nem túl késő, hogy megmentsenek” sor) egy drogos szemszögéből mesél, a Take Off Your Shoes a katolikus egyház pedofil bűneit ostorozza, a Back Where You Belong egy halott katonának szól, az I Had A Baby egy afférból született gyerek történetét énekli meg, a lemezt záró, minimális zenei aláfestést kapó, ám az ének miatt mégis monumentális V.I.P.-ban pedig végképp mindenki megkapja a magáét a celebektől az MTV-ig. Amúgy nem csak ebben a dalban tűnik másodlagosnak a zenei alap – de hát ahol ilyen énekhang van, ott nem nagyon bánja ezt az ember.
„Mindig is őrült voltam”, énekli Sinead a fent említett babás dalban, és nem csoda, hogy oly sokan aggódnak érte, akik jobban szeretnék, ha inkább az válna valóra, amit ezen az albumon az Old Lady című dalban mond: „Ha majd öreg hölgy leszek…” Reméljük, hogy megéri; tényleg nagy kár lenne érte.
One Little Indian / Universal, 2012
