Zene

Miközben szó szerint hangot, hangzást jelent, valójában egyfajta ritmusképletet takar a son kifejezés. A kubai son mint stílus egyszer már hódított a tengeren innen, mégpedig a harmincas években. Második térfoglalását pedig a Buena Vista Social Clubhoz mint alkalmi formációhoz, lemezhez és filmhez, ezen belül a felejthetetlen Compay Segundo szeretetre méltó derűjét idéző dalhoz, a Chan Chanhoz szokták kötni.

Bujdosó János kétségtelenül az egyik legkreatívabb magyar gitáros, aki számtalan formációban bukkant fel az idők során - hogy most csak a nálunk is többször méltatott Pop Ivant említsük. A Vajdovich Árpád basszusgitárossal és Németh Csaba dobossal alkotott, klubkoncertek során bizonyított triójának zenéje szinte zavarba ejtő nagyvonalúsággal nyúl vissza az utóbbi évszázad zenei forrásaihoz, a Gold For Leslie-t mégis összetartja a hangulatok finom egyensúlya és a hatásokat szintetizáló kompozíciós invenció.

Mi a közös Németh Juci és Péterfy Bori luxuskiadásaiban? Mivel hűti le az énekesnőt anyukája, ha történetesen családi körben baromkodik? És mitől támad bizsergető érzés Németh Juci mellkasában? Olvasson tovább, és mindenre választ kap.

"Ha még egyszer együttműködnénk valamin, Ariadné Naxosz szigetén lenne a címe, keveréke hősi mitológiai alakoknak XVIII. századi öltözékben, krinolinban, strucctollakkal, és beleszőve a commedia dell'arte figurái; Arlecchino, Scaramuccio, pojácák, hetvenkedő alakok, akik a buffo elemet képviselik, amely véges-végig összefonódik a heroikussal."

Korábbi zsebnyelvészi tevékenységem során jó darabig azon az állásponton voltam, hogy angolul nehezebb énekelni, mint szimplán beszélni, és nem gondoltam volna, hogy majd pont a franciák fognak megcáfolni.

Szokatlanul mély, kontraaltnál is alacsonyabb fekvésű hangja, fellépéseinek vad, érzéki, intenzív hangulata különleges jelenséggé teszi a számos nyelven - így magyarul is kitűnően - beszélő, egyéni stílusú dalaival fellépő énekesnőt. Készülő lemezéről legközelebb akusztikus koncerten ad elő néhány új szerzeményt.

Belegondolni is félelmetes, hogy a FreshFabrik húszéves, már-már (a popzenében) matuzsálemi korú zenekar lett az idén. A kilencvenes évek közepén ez a zenekar igazán új hangot hozott a magyar rockzenei életbe, köszönhetően annak, hogy képes volt az elsők közt elfogadhatóan énekelni angolul, illetve a külföldi trendekhez hasonlóan kilépni a rock/metal műfaj addigi keretei közül, és valami előremutatót alkotni.

A grime Anglia egyik legfontosabb elektronikus zenei innovációja a 2000-es évekből a dubstep mellett. Létrejöttét a UK garage, a drum & bass és a hiphop édeshármasának köszönheti; hangzása gyakran futurisztikus, a basszusa pedig sokszor kifejezetten sötét, földbe döngölő. Az irányzat két legismertebb, mára komoly kereskedelmi sikereket is jegyző alakja Dizzee Rascal és Wiley - az ő ötleteik az első naptól kezdve jelentősen formálják a grime-zenék ritmusszerkezetét és atmoszféráját.

Utazás a huszadik század mélyére - ezt kínálta a közönség számára a Concerto Budapest Gidon Kremert vendégelő hangversenye, amelynek programján az Éljük túl a Szovjetuniót! elnevezésű verseny két győztesét és egy holtában is diadalmaskodó zsenijét idézték a felhangzó kompozíciók.

Hármas befutó a nosztalgiáról és a jövőről, a táncról és az irodalomról meg más komoly dolgokról. Ezekről most sok szó esik, és még annál is jobb hallgatni. Kiváló áruk fóruma.

A svéd Meshuggah a kilencvenes évek közepén kezdett ismertebbé válni Destroy Erase Improve című lemezével, ami már akkor azt a zenét tartalmazta, amely mostanában djent néven válik egyre népszerűbbé. A Destroy egyesítette az akkoriban népszerűsége csúcsán lévő Pantera és a Machine Head intenzív metállemezeinek súlyosságát a Cynichez hasonló, dzsesszihletésű, progresszív bandák trükkös ritmusképleteivel, s később a zenekar ebből kiindulva fejlesztette tovább különös zenéjét.

"A hallgatók szétszéledtek, nagyon kínosan érezve magukat, mintha szégyenkeztek volna a Sosztakovics által nagy nyilvánosság előtt elkövetett zenei pimaszkodás miatt - amit sajnos nem ifjoncként, hanem negyvenéves férfiként követett el, ráadásul milyen pillanatban!" Egy visszaemlékezés szerint 1945 novemberében ilyen feszélyező rosszérzések közepette álltak fel a rádiókészülék mellől a Szovjet Zeneszerzők Szövetségének székházában a Sosztakovics 9., Esz-dúr szimfóniájának első felhangzását végighallgató zenei szakemberek: inkább az előzetes politikai elvárások ismeretében, semmint a komponista teljesítményét kicsinyelve.

Kurt Vile "fiatal harmincas" énekes-dalszerző Philadelphiából, aki még véletlenül sem keverendő össze híresebb (majdnem) névrokonával, a neomarxista szórakoztató zene német titánjával; pláne, hogy vele ellentétben neki például konkrét tapasztalatai vannak a kizsákmányolt munkásosztály mindennapjairól, hisz karrierje korai szakaszában targoncakezelőként is dolgozott.

"Ami egykor préritűznek tűnt, arról utólag kiderült, hogy csárdás", írta Th. W. Adorno többek közt az 1. hegedű-zongora szonáta kapcsán (1956), amelyet éppen ő méltatott lelkesen a bécsi bemutatón, 1922-ben. Nehéz belekötni e kegyetlen ítéletbe, különösen egy magyarnak, aki egy külföldinél talán jóval érzékenyebben reagál a hamis retorikájú, "népiesch" hangvételre.