mi a kotta?

Sikítani akarok

  • mi a kotta
  • 2013. június 16.

Zene

"Ha még egyszer együttműködnénk valamin, Ariadné Naxosz szigetén lenne a címe, keveréke hősi mitológiai alakoknak XVIII. századi öltözékben, krinolinban, strucctollakkal, és beleszőve a commedia dell'arte figurái; Arlecchino, Scaramuccio, pojácák, hetvenkedő alakok, akik a buffo elemet képviselik, amely véges-végig összefonódik a heroikussal."

1911 elején dobta fel ekképpen majdani új közös operájuk témáját Hugo von Hofmannsthal Richard Straussnak írott levelében, s a Tanácsköztársaság napjaira már Budapestre is eljutott az Ariadné második változata. Merthogy a mű először Moliére Úrhatnám polgárával volt összepattintva, s csak utóbb vált a zenés színház eredendően opportunista működésére és egyáltalán a művészetre reflektáló, különálló Strauss-remekké. Mely operát utoljára valamikor a hatvanas évek végén játszották a fővárosban, s így az operaház új bemutatója most bízvást hiánypótlónak tekinthető (május 17., hét óra). A mű, amely legalábbis vitatható helyhatározóraggal került magyarításra, mint Ariadné Naxoszban, ezúttal Anger Ferenc rendezésében és Héja Domonkos vezényletével kerül majd bemutatásra: a főszerepekben Szabóki Tündével, Rácz Ritával, valamint Vizin Viktóriával (képünkön).

"Sikítani tudnék az Ariadnétól" - adott hangot a Strauss-operával szemben táplált tartós ellenszenvének Igor Stravinsky, jóllehet a zenei historizálás és a posztmodern felé húzó neoklasszika számára sem volt épp idegen terep. ' sikítani tudott volna, míg a hét másik operakomponistájának még sikoltani sem maradt ideje - mielőtt hátba döfték. Jean-Marie Leclair francia zeneszerzőt ugyanis 1764 októberében a saját házában szúrták le, s a gyilkos személye örökre felderítetlen maradt. Vashegyi György és muzsikustársai meg énekesei az ő operájának magyarországi bemutatójára készülnek: az igazándiból XVIII. századi és mitológiai témájú Scylla és Glaucus prológja és öt teljes felvonása koncertszerű formában vár majd reánk (Nemzeti Hangversenyterem, május 16., fél nyolc).

Az elkövetkező napokban azután még egy opera, helyesebben egy antiopera ígérkezik: Ligeti György Le grand macabre-ja, amely 1998 után most egyetlen estére visszatér Budapestre (Nemzeti Hangversenyterem, május 22., hét óra). A Neue Oper Wien közreműködésével létrejövendő előadás ugyancsak koncertszerű lesz, ám Vajda Gergely vezénylete alatt alighanem így is felvillanyozónak mutatja majd Nekrotzar, Mescalina és társaik teljességgel műfajfeszegető történetét. S ha már a kilencven esztendeje született Ligeti Györgyöt emlegetjük, hát vasárnap két műve, az Éjszaka, reggel, illetve a Lux aeterna is ott szerepel majd a Szabad Hangok Énekegyüttes koncertjének programján, más XX. századi kortárs klaszszikusok társaságában (Fuga, május 19., hat óra).

S végül váltsunk a romantikára, sőt a nagyromantikára, hiszen a Savaria Szimfonikus Zenekar pesti hangversenyén Brahms B-dúr zongoraversenye és Csajkovszkij V. szimfóniája kerül majd össze (Nemzeti Hangversenyterem, május 20., fél nyolc) - méghozzá két nagy tehetségű fiatalember főszereplése mellett: a zongoránál Nicolas Namoradzéval, a karmesteri pálcát pedig Madaras Gergellyel megforgattatva.

Neked ajánljuk