mi a kotta?

Sikítani akarok

  • mi a kotta
  • 2013. június 16.

Zene

"Ha még egyszer együttműködnénk valamin, Ariadné Naxosz szigetén lenne a címe, keveréke hősi mitológiai alakoknak XVIII. századi öltözékben, krinolinban, strucctollakkal, és beleszőve a commedia dell'arte figurái; Arlecchino, Scaramuccio, pojácák, hetvenkedő alakok, akik a buffo elemet képviselik, amely véges-végig összefonódik a heroikussal."

1911 elején dobta fel ekképpen majdani új közös operájuk témáját Hugo von Hofmannsthal Richard Straussnak írott levelében, s a Tanácsköztársaság napjaira már Budapestre is eljutott az Ariadné második változata. Merthogy a mű először Moliére Úrhatnám polgárával volt összepattintva, s csak utóbb vált a zenés színház eredendően opportunista működésére és egyáltalán a művészetre reflektáló, különálló Strauss-remekké. Mely operát utoljára valamikor a hatvanas évek végén játszották a fővárosban, s így az operaház új bemutatója most bízvást hiánypótlónak tekinthető (május 17., hét óra). A mű, amely legalábbis vitatható helyhatározóraggal került magyarításra, mint Ariadné Naxoszban, ezúttal Anger Ferenc rendezésében és Héja Domonkos vezényletével kerül majd bemutatásra: a főszerepekben Szabóki Tündével, Rácz Ritával, valamint Vizin Viktóriával (képünkön).

"Sikítani tudnék az Ariadnétól" - adott hangot a Strauss-operával szemben táplált tartós ellenszenvének Igor Stravinsky, jóllehet a zenei historizálás és a posztmodern felé húzó neoklasszika számára sem volt épp idegen terep. ' sikítani tudott volna, míg a hét másik operakomponistájának még sikoltani sem maradt ideje - mielőtt hátba döfték. Jean-Marie Leclair francia zeneszerzőt ugyanis 1764 októberében a saját házában szúrták le, s a gyilkos személye örökre felderítetlen maradt. Vashegyi György és muzsikustársai meg énekesei az ő operájának magyarországi bemutatójára készülnek: az igazándiból XVIII. századi és mitológiai témájú Scylla és Glaucus prológja és öt teljes felvonása koncertszerű formában vár majd reánk (Nemzeti Hangversenyterem, május 16., fél nyolc).

Az elkövetkező napokban azután még egy opera, helyesebben egy antiopera ígérkezik: Ligeti György Le grand macabre-ja, amely 1998 után most egyetlen estére visszatér Budapestre (Nemzeti Hangversenyterem, május 22., hét óra). A Neue Oper Wien közreműködésével létrejövendő előadás ugyancsak koncertszerű lesz, ám Vajda Gergely vezénylete alatt alighanem így is felvillanyozónak mutatja majd Nekrotzar, Mescalina és társaik teljességgel műfajfeszegető történetét. S ha már a kilencven esztendeje született Ligeti Györgyöt emlegetjük, hát vasárnap két műve, az Éjszaka, reggel, illetve a Lux aeterna is ott szerepel majd a Szabad Hangok Énekegyüttes koncertjének programján, más XX. századi kortárs klaszszikusok társaságában (Fuga, május 19., hat óra).

S végül váltsunk a romantikára, sőt a nagyromantikára, hiszen a Savaria Szimfonikus Zenekar pesti hangversenyén Brahms B-dúr zongoraversenye és Csajkovszkij V. szimfóniája kerül majd össze (Nemzeti Hangversenyterem, május 20., fél nyolc) - méghozzá két nagy tehetségű fiatalember főszereplése mellett: a zongoránál Nicolas Namoradzéval, a karmesteri pálcát pedig Madaras Gergellyel megforgattatva.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.