Amikor azonban Ry Cooder összehozta volna a nagyszerű idős zenészeket, már vagy húsz éve létezett a Sierra Maestra nevű zenekar. Havannai egyetemisták hozták létre, és nem véletlenül nevezték el a Kuba keleti végében található hegységről: azon a vidéken született meg ugyanis a spanyol dallamvilágból és gitárokon, valamint afrikai ritmusokból és ütőhangszereken megszólaló son - többségi álláspont szerint nem is olyan régen, úgy a 19-20. század fordulóján. A Sierra Maestra tehát ezt a hagyományt őrzi és terjeszti világszerte, immár több mint négy évtizede. Az alapító, Juan de Marcos González azóta már az Afro-Cuban All Stars nevű formációval is népszerűsíti a világban az otthon kissé már lesajnált hagyományos stílusokat, sőt ott sürgölődött a Buena Vista körül is. Eredeti énekesük, José Antonio Rodriguez nem él már, de Jesús Bello személyében méltó utóda lett. Öten viszont még mindig együtt zenélnek az eredeti felállásból. Egyiküket, az ütős Alejandro Suárezt még turnéjuk kezdete és budapesti fellépésük előtt elértük havannai telefonszámán.
*
Magyar Narancs: A Sierra Maestra talán a legrégebbi, ma is koncertező hagyományos kubai zenekar.
Alejandro Suárez: Az együttes 1976-ban kezdett játszani, tehát még a múlt században. A havannai műszaki egyetemre jártunk, ott kezdődött a történetünk. Abban az időben a hagyományos kubai zene nem fejlődött úgy, ahogy például a country. Mi a 40-es, 50-es évek előadóinak a dalait kezdtük játszani, abban az időben élénkült meg az érdeklődés a régebbi számok iránt. Később aztán sok más zenekar is elkezdett játszani ebben a stílusban, mint például az Afro-Cuban All Stars vagy a külföldön igen ismertté vált Buena Vista Social Club.
MN: Szemben az utóbbival, önök fiatalon kezdtek együtt játszani.
AS: Akkor még fiatalok voltunk, de én például most már harmincöt éve játszom a Sierra Maestrában. De azért vannak az együttesben fiatalabbak is. Viszont továbbra is játsszuk a hagyományos sont - újabb stílusjegyekkel elegyítve. A legutóbbi lemezünk is ilyen: részben régi, részben új zenét tartalmaz, negyvenes-ötvenes évekbeli és mai szerzők műveit.
MN: Az egyetem előtt vagy mellett tanultak zenélni?
AS: Nem, dehogy, tulajdonképpen nem is vagyunk zenészek. Egyszerűen elkezdtünk együtt játszani. Pontosabban többen közülünk így indultak. Egyszerűen szerettük a zenét, és játszottunk. Voltak azért olyanok, akik tanultak valamennyit az iskolában. A jelenlegi felállásban egyetlen valódi, tanult zenész van, a trombitás.
MN: Ezt a fajta zenét nem tanítják a zeneiskolákban?
AS: Tanítani tanítják, de nekünk fontosabb volt az, hogy átéljük.
MN: Sokat játszanak Kubában?
AS: Nem mondhatnám. Kubában most a reggaeton-timba a divatos, azt szeretik a fiatalok - annak is a timba agresiva nevű változatát. Vannak azért fellépéseink, mondjuk, úgy kéthetente, havonta, de manapság nem igazán népszerű ez a stílus. Azt viszont mindenki tudja, hogy ez a hagyományos kubai zene. Általában ismert énekesekkel szoktunk fellépni, és a koncertjeinkre azok járnak, akik ezt a fajta zenét akarják hallani - egyébként közöttük is vannak idősebbek és fiatalabbak.
MN: Van még manapság különbség a kubai tájegységek zenei világa között?
AS: Amit mondtam, az Havannára vonatkozik, az igazi, hagyományos kubai zene, a son viszont az ország keleti részéből, Santiagóból származik, és ma is ott népszerűbb. Egyébként a timba nyolcvan százalékban a sonból ered, ahogy például a csacsacsa is. A reggaetonnak viszont semmi köze ehhez a hagyományhoz. De hát a fiatalok szeretnek kísérletezni.
MN: Ön milyen hangszeren játszik?
AS: Ütőhangszeres vagyok, bongó, clave... (az utóbbi két egymáshoz ütögetett farúd, amelyekkel meghatározzák a zene ritmusát, tempóját - K. T.).
MN: Saját énekese is van a zenekarnak, vagy csak másokat kísérnek?
AS: Két énekesünk is van, de tervezünk egy olyan turnét is, ahol régi, híres énekesek lesznek a vendégeink.
MN: Mióta lép fel a zenekar külföldön?
AS: Igazából a kilencvenes évek óta, amikor részt vettünk egy nagy fesztiválon a mexikói Cancúnban. A következő években aztán többször játszottunk például Londonban. Mostanában pedig már egy sor nagy európai fesztiválon is ott vagyunk. De már a nyolcvanas években is voltak külföldi fellépéseink Európában, Afrikában, úgyhogy eddig már összesen több mint ötven országban jártunk. Budapesten például öt évvel ezelőtt voltunk.
MN: Mennyire lehet megélni Kubában a zenélésből?
AS: Attól függ. Mi már eljutottunk egy bizonyos szintre, úgyhogy tisztességesen meg tudunk élni. De tudom, hogy nagyon sok olyan zenekar van, amelyeknek komoly nehézségekkel kell megküzdeniük.
Bp., Akvárium, május 28., Pécs, E78, május 29., 19.30
