Lemez

Bartók: 1. és 2. hegedű-zongora szonáta; Szólószonáta hegedűre

  • - csont -
  • 2013. június 9.

Zene

"Ami egykor préritűznek tűnt, arról utólag kiderült, hogy csárdás", írta Th. W. Adorno többek közt az 1. hegedű-zongora szonáta kapcsán (1956), amelyet éppen ő méltatott lelkesen a bécsi bemutatón, 1922-ben. Nehéz belekötni e kegyetlen ítéletbe, különösen egy magyarnak, aki egy külföldinél talán jóval érzékenyebben reagál a hamis retorikájú, "népiesch" hangvételre.

Kocsis Zoltánt és Kelemen Barnabást aligha gyötörték kételyek - Bartók zenéje az anyanyelvük, és az ilyesmit nem szokta bírálni az ember, lévén mintegy természeti adottság. Sőt a posztromantikus csárda-hetykélkedés iskolapéldái (kivált az első szonáta harmadik tétele; nem véletlenül ennek ihletésére írta Ravel a Tzigane című darabját!) még a szokásosnál is vadabbul, még elszántabban, még "magyarabb daccal" szólnak; a tempók lenyűgözőek, a lendület megállíthatatlan, a monoton ritmika a végsőkig átlelkesített. A számomra legjelentősebb tett mégis az elégikus-magányos hang felidézése volt, ilyen az 1. szonáta második tétele, de még inkább a 2. szonáta molto moderato szakasza. Kocsis és Kelemen interpretációjának legvonzóbb vonása, hogy noha minden ízében végiggondolt, játékuk mégis improvizáltnak tűnik.

A Szólószonáta előadásában is a legszebben sikerült a depressziós, valami elérhetetlen Eszmény-Magyarországba vágyó hang megszólaltatása (Melodia), bár valaki talán felvethetné, hogy Kelemen "túl" szépen, szinte mézbe mártott vonóval játszik. Legyen bármi is a véleményünk a művekről, előadásukban ma ez jelenti az etalont.

Bartók Új Sorozat - 15, Hungaroton, 2013

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is. Munkássága középpontjában a normák, a hatalmi technológiák, a queer identitás, valamint a magánélet és az intimitás politikájának kérdései állnak.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Megbillenve

Eddig csak a fideszes médiagépezet és a kormányzati, állami propaganda folytatott lélektani hadviselést (is) Magyar Péter ellen, ám jó ideje működik ez már visszafele is – úgy tűnik, nem is hatástalanul.

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.