A hányatott sorsú csapat ma is aktív, de egy ilyen évfordulónál teljesen nyilvánvaló volt, hogy még egy hozzájuk hasonló csapat is inkább retrospektív műsorral ünnepel.
A FF-nek van miből merítenie: a zenekar eddig öt lemezt adott ki négy különböző énekessel és megszámlálhatatlan egyéb közreműködővel, így ha egy ilyen rendezvényt azzal indítanak, hogy összecsődítik ezeket az arcokat, akkor az máris garantálja a zömmel harminc felettiekből összeálló majdnem telt házat. A gitáron is játszó jelenlegi énekes, Oláh Szabolcs jelenléte persze megkérdőjelezhetetlen volt ezen az estén is, és az olyan, a Moráról ismerős újabb tételek, mint az Orpheus vagy a Stealing The Sun sem lógtak ki túlzottan az alapvetően a régi dalokra épített műsorból. A legnagyobb sikereket, köztük a jó néhány nagyszínpados Sziget-koncertet is hozó Drive My Handet feléneklő, az utóbbi időben eléggé eltűnt Horváth István most is pont ugyanolyan energikus frontember, mint tíz-egynéhány évvel ezelőtt, és a vele íródott slágerek (Wide Open Eyes, Lamentation, Drive My Hand) sem vesztettek vonzerejükből, de ugyanez állítható a Vörös András (ma Superbutt) vendégeskedésével, zárásként előadott két Nerve-ös dalról (Fight, Serious) is. A FreshFabrik a nyári fesztiválokat szintén ezzel a programmal játssza végig, úgyhogy mindenképp érdemes elkapni őket, még akkor is, ha a debütáló Certificado klipnótáját, a Goofy Wit' A Gunt csúful kifelejtették a programból.
A38 hajó, május 9.
