Lemez

Grime 2.0

  • Velkei Zoltán
  • 2013. június 16.

Zene

A grime Anglia egyik legfontosabb elektronikus zenei innovációja a 2000-es évekből a dubstep mellett. Létrejöttét a UK garage, a drum & bass és a hiphop édeshármasának köszönheti; hangzása gyakran futurisztikus, a basszusa pedig sokszor kifejezetten sötét, földbe döngölő. Az irányzat két legismertebb, mára komoly kereskedelmi sikereket is jegyző alakja Dizzee Rascal és Wiley - az ő ötleteik az első naptól kezdve jelentősen formálják a grime-zenék ritmusszerkezetét és atmoszféráját.

A nemrég megjelent válogatás nem a múltra akar reflektálni, de azért nem árt, ha tudjuk, hol találhatók a mozgalom gyökerei. A két CD-n elterülő harmincöt szám mind vadonatúj, pillanatképet adva arról, hogy milyen a grime létezése második évtizedében (innen a 2.0: a válogatásnak nincsen előzménye). Emiatt már nem csak angol szerzők kerültek fel rá: holland (Gumnaam), amerikai (Starkey), ausztrál (Juzlo) és japán (Prettyboy) interpretációk is színesítik az összeállítást, és valóban hozzá tudnak tenni pluszrétegeket.

Nehéz, masszív szintetizátortémák hengerelnek az olykor 140 bpm sebességet is elérő dobbasszusokon. Ez Anglia disztópiája: sok felvételben ott van a világvége-hangulat, ami egy ideje ismét egyre többször előforduló témája a különféle művészeti ágazatoknak - a grime ennek az életérzésnek a háttérzenéje. A válogatással kapcsolatban egyedül azt sajnálom, hogy pár igen fontos előadó (a Keysound kiadó legjobbjai; Terror Danjah, D.O.K. stb.), hiányzik róla, de ettől még nem téveszt célt: aki meg szeretne ismerkedni ezzel a zenével, ennél jobb helyen nem kezdheti.

Big Dada/Neon Music, 2013

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.