mi a kotta?

A szovjet Kilencedik

  • mi a kotta
  • 2013. június 9.

Zene

"A hallgatók szétszéledtek, nagyon kínosan érezve magukat, mintha szégyenkeztek volna a Sosztakovics által nagy nyilvánosság előtt elkövetett zenei pimaszkodás miatt - amit sajnos nem ifjoncként, hanem negyvenéves férfiként követett el, ráadásul milyen pillanatban!" Egy visszaemlékezés szerint 1945 novemberében ilyen feszélyező rosszérzések közepette álltak fel a rádiókészülék mellől a Szovjet Zeneszerzők Szövetségének székházában a Sosztakovics 9., Esz-dúr szimfóniájának első felhangzását végighallgató zenei szakemberek: inkább az előzetes politikai elvárások ismeretében, semmint a komponista teljesítményét kicsinyelve.

Merthogy a második világháború éveiben Sztálin által propagandisztikus szándékkal erősen reklámozott és nyugat felé új Beethovenként kolportált Sosztakovicstól a szovjet Kilencediket várta a Gazda és a nagyvilág. Csakhogy hiába várta, mert ebbe a szimfóniába juszt se jutott kórus, himnikus emelkedettség meg a történelmi pillanathoz és "korunk nagyságához" méltó zene, s ennek utóbb meg is lett a böjtje Sosztakovics számára. A hét végén mi most a Sztálin által még pártkongresszusi programba is beillesztett mintaképpel, Beethoven Kilencedikjével összepárosítva hallgathatjuk majd meg e "népellenesnek" bélyegzett művet: az MR Szimfonikusok és az MR Énekkar koncertjén Vajda Gergely vezénylete alatt (Nemzeti Hangversenyterem, május 11., fél nyolc).

Dmitrij Sosztakovicshoz hasonlóan Szergej Prokofjevnek is igencsak meggyűlt a baja a zsdanovscsinával, azaz a szovjet ideológia és kultúrpolitika bekeményítésével a negyvenes évek második felében. Tőle ezen a héten a Budapesti Fesztiválzenekar jóvoltából hallhatunk majd felettébb népszerű zenéket: a Rómeó és Júlia részleteit, amelyek Bartók I. zongoraversenye és egy kortárs finn alkotás nyomában zárják majd a hangversenyek programját (Nemzeti Hangversenyterem, május 10. és 12., háromnegyed nyolc, ill. május 11., fél négy). Bartók 1927-ben bemutatott zongoraversenyét e koncerteken a nagyszerű Pierre-Laurent Aimard játssza majd egy jeles finn karmester, Osmo Vänskä vezénylete mellett. A hét másik pianista vendége egy fiatal orosz, a 27 esztendős Gyenisz Kozsuhin lesz, aki Kocsis Zoltán intésére figyelmezhet majd a Nemzeti Filharmonikusok bérleti estjén, Brahms pesti érdekű B-dúr zongoraversenyének magánszólamát teljesítve (Nemzeti Hangversenyterem, május 14., fél nyolc).

Az előttünk álló hét harmadik jelentős vendége már leginkább a szájával és a légzőszerveivel dolgozik, hiszen ő Emmanuel Pahud, a svájci mesterfuvolás, aki a Liszt Ferenc Kamarazenekar koncertjének szólistasztárja lesz (Nemzeti Hangversenyterem, május 13., fél nyolc). Pahud (képünk mutatja) két művet is elfúj majd nekünk: a romantikus operaszerzőként többé-kevésbé elfeledett Saverio Mercadante élményszerű fiatalkori fuvolaversenyét, valamint a huszadik századi svájci komponista, Frank Martin legsajátabb műfaja, a balladák sorozatindító darabját, az 1941-es I. ballada fuvolára, vonószenekarra és zongorára című kompozíciót.

Neked ajánljuk