lemez

Red Axes: The Beach Goths

  • - minek -
  • 2017. október 7.

Zene

Dori Sadovnik és Niv Arzi duója Tel-Avivból indulva hódította meg a rafináltabb tánczenékre specializálódott klubok világát. Direkt zenéik (és remixeik) izgalmasan elegyítik a nyolcvanas évekbe­li posztpunk/new wave/minimal
wave elődök munkásságát az italo és a New York-i avant-diszkó játékos izgalmaival és az egzotikusan vérforraló (afro, brazil, közel-keleti) ritmusokkal. Albumaikon viszont máshová kerülnek a hangsúlyok. Míg a 2014-es Ballad of the Ice-nak többek között a The Watkins gátlástalan shuffle-ját vagy a duó híres Bauhaus-feldolgozását (Bela Lugosi’s Dead) köszönhetjük, addig az új album címéhez illően teljes sikerrel bolondítja a surf, posztpunk, italo sőt shoegaze hatásokat. De hipnotikus hangminták, remek vendégzenészek és vokalisták nélkül mindez nem sikerülhetett volna!
A sompolyogva lüktető Ride the Sus The Cramps-es felütése, vagy a Tantram Power menetelős garázsrockja után a What is in Your Head már a nyolcvanas évek neopszichedelikus bandáit idézi meg. A Tarzan Blues (az izraeli The Crotches vokalistájával) csaknem psychobillys őrülete után a bendzsóriffre épülő, morriconés Loosen beránt a sivatag közepébe, a vérbeli tánczene Shir1 moroderi grúvjától pedig csak egy lépés a Talmoodi jazzcore/diszkó etűdje (amelyben Eyal Talmudi szaxofonozik, Roy Chen dobol). A női vokálos Into Your Arms másnapos reggeli balladája méltó lezárása az albumnak, amely egyéb érdemei mellett az őszi melankólia egyik legjobb ellenszere.

Garzen Records, 2017

Figyelmébe ajánljuk

Buli a reggeli felfrissüléstől kifulladásig – így látják az idei Szigetet a Narancs fotósai

  • narancs.hu

Meglepő fesztiválszettek, fényes nappal is csapató bulizók, rengeteg por, a koncerten épp elénk beálló ismeretlen, neonfényekkel kivilágított ösvények, napközbeni workshopok, esti koncertek, hajnalig tartó bulik és sakk a WC-ben – a Sziget az idén is pont ugyanolyan őrült, mint a korábbi években. Mutatjuk a Narancs fotósainak legjobb képeit az idei fesztiválról! 

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.