Film: Mi van (Alejandro Amenabar: Nyisd ki a szemed!)

  • Orosz Ágnes
  • 2000. május 18.

Zene

Alejandro Amenabar hősei egytől egyig fiatalok, és szörnyű dolgok történnek velük. Ismerős, persze, de a spanyol egyetemista eddigi két filmje ettől eltekintve semmiféle átfedést sem mutat a szappanopera-sztárokkal forgatott, elpusztíthatatlan tinihorror-szériákkal. Alapötletein viszont kedvvel kap a középszer is, hogy melyik filmek születtek így, némi tartalomismertetés után nem nehéz kitalálni. A Nyisd ki a szemed!-ben a technikai háttér jó érzékkel nincs túlmagyarázva, ezért hát nem is éri meg belekötni. Árulnak benne egy szolgáltatást, méghozzá főműsoridőben, melynek lényege, hogy a kliens élete egy tetszőleges ponton új irányt vesz, jó esetben a vágyai szerint valót. Mint álom, nyilván, és meg kell halni hozzá. Cesar egyik nap még gazdag, fiatal, gátlástalan és szerelmes, a következő pillanatban egyik megunt szeretője egy betonfalnak hajtja a kocsit, amiben ülnek. A nő meghal, Cesar arcából formátlan massza lesz, örökre. Mi lett volna, ha? Megtudjuk. Történetünk innentől megbízhatatlan időközönként jelentkezik az újabb és újabb lehetőségekkel, csak a Halloween-maszkot öltött fiút kérdezgető börtönpszichológus nem tágít belőle. Ennek megfelelően az időrend nagyrészt darabokban hever, és az effajta agymeresztőnek szánt filmek legjobb hagyományai szerint, ahogy az idő előrehaladtával összeáll pár dolog, továbbiak esnek szét. A végén aztán egyben kapjuk a magyarázatot, mintegy mellékelve az egyéni értelmezés lehetőségét is.

Videó

Alejandro Amenabar hősei egytől egyig fiatalok, és szörnyű dolgok történnek velük. Ismerős, persze, de a spanyol egyetemista eddigi két filmje ettől eltekintve semmiféle átfedést sem mutat a szappanopera-sztárokkal forgatott, elpusztíthatatlan tinihorror-szériákkal. Alapötletein viszont kedvvel kap a középszer is, hogy melyik filmek születtek így, némi tartalomismertetés után nem nehéz kitalálni. A Nyisd ki a szemed!-ben a technikai háttér jó érzékkel nincs túlmagyarázva, ezért hát nem is éri meg belekötni. Árulnak benne egy szolgáltatást, méghozzá főműsoridőben, melynek lényege, hogy a kliens élete egy tetszőleges ponton új irányt vesz, jó esetben a vágyai szerint valót. Mint álom, nyilván, és meg kell halni hozzá. Cesar egyik nap még gazdag, fiatal, gátlástalan és szerelmes, a következő pillanatban egyik megunt szeretője egy betonfalnak hajtja a kocsit, amiben ülnek. A nő meghal, Cesar arcából formátlan massza lesz, örökre. Mi lett volna, ha? Megtudjuk. Történetünk innentől megbízhatatlan időközönként jelentkezik az újabb és újabb lehetőségekkel, csak a Halloween-maszkot öltött fiút kérdezgető börtönpszichológus nem tágít belőle. Ennek megfelelően az időrend nagyrészt darabokban hever, és az effajta agymeresztőnek szánt filmek legjobb hagyományai szerint, ahogy az idő előrehaladtával összeáll pár dolog, továbbiak esnek szét. A végén aztán egyben kapjuk a magyarázatot, mintegy mellékelve az egyéni értelmezés lehetőségét is.

Az álom volt csak-hangulatú befejezés kb. a filmművészettel egy idős, ezt nyilván Amenabar is tudta. De a huszonhét éves chilei születésű sztárrendezőnek Lynchhez hasonlóan megvan az a képessége, hogy minden gond nélkül józan ésszel csaknem felfoghatatlan világokat illesszen szereplői mindennapjaiba. Egy öreg, jómódú kéjenc páncélszekrényében snuff filmekre bukkanni nem túl megrázó ahhoz képest, ha kis utánajárással az egyetem videotékájából kölcsönözhetők ilyenek a főszereplő csoporttársai közreműködésével kivitelezve, mint a Halálos tézisben. Amenabart izgatja a vele egykorú főszereplőkre váró esetleges és értelmetlen halál, mellesleg pillanatok alatt teremt feszültséget, nyugodt szívvel rá lehetne bízni bármilyen thrillert. S lám, ő rendezi a Cruise házaspár új családi vállalkozását, a The Others című kísértetsztorit.

A Nyisd ki a szemed! pontosan az egy rakás Goya-díjjal jutalmazott Halálos tézis után elvárható, de csak nagyon ritkán beváltott folytatás. A férfi főszereplők azonosak, mindkettőben Fele Martinez a jószívű balek, aki túléli az Eduardo Noriega által játszott agresszív, végül ellehetetlenülő szépfiút. Az első, a címéhez hűen, egy pontosan kivitelezett vizsgafilm, nem több és nem kevesebb, mint egy izgalmas campus-krimi, humorral, tanulsággal. Ha már ott van, eljátszik a kérdéssel, hogy szolid főszereplőnőjét vajon miért érdeklik annyira az erőszakfilmek (az persze soha nem merül fel valós magyarázatként, hogy az ilyen hatásvadász témákkal kitűnően lehet nyomulni), viszont elfelejt rá választ adni. A másik egyedül a szereplői felől nem hagy kétségeket. Cesar szüleiről tudjuk, hogy meghaltak, és Cesar következetesen maga öli meg az életében felbukkanó lehetséges anya- és apafigurákat is, mint a volt szerető, Nuria, akit túlél a balesetben, majd mikor váratlanul az ágyában terem, megfojtja, és a hatáskörét messze túllépő pszichológus. Egyedülléte a film alatt, melyben a horror legfőbb forrása a fürdőszobatükör, sokszorosan és sokféleképpen definiált, kezdve az első, természetesen álomjelenettel, ami gyakorlatilag az utolsó párja, csak akkor már azt is neki kell eldöntenie, hogy mi történjék a következő percben.

Orosz Ágnes

Abre los ojos!, spanyol, színes, 117 perc, 1997; rendezte: Alejandro Amenabar; írta: Alejandro Amenabar és Mateo Gil; operatőr: Hans Burmann; vágó: Maria Elena Sainz de Rozas; zene: Alejandro Amenabar és Mariano Marin; szereplők: Eduardo Noriega, Penelope Cruz, Chete Leta, Fele Martinez, Najwa Nimri; videón forgalmazza a Kinowelt

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”