Riviéra, oh, Riviéra! - Jerome Salle: Anthony Zimmer (film)

  • - smaci -
  • 2006. június 15.

Zene

A "klasszikus" francia bűnügyi filmek hagyományait, figuráit, helyszíneit bagzatni a hitchcocki látásmóddal, eszköztárral nem eleve elutasítandó vállalkozás. Épp egy elsőfilmes rendezőnek való kaland.

A "klasszikus" francia bűnügyi filmek hagyományait, figuráit, helyszíneit bagzatni a hitchcocki látásmóddal, eszköztárral nem eleve elutasítandó vállalkozás. Épp egy elsőfilmes rendezőnek való kaland. Mutassa meg, mit tanult az iskolában! Ha ehhez valaki megkapja hősnőnek Sophie Marceau-t, mondhatni, megcsinált ember, olyan nagyot nem hibázhat.

Jeroöme Salle produkciója a négyes tanulót idézi fel nézőjének. Már abban az aspektusban, amikor a hármast a képességes, ám lusta kölyöknek tekintjük. Az ötöst meg a strébernek.

Bőséges pályaudvari ügyme-net végén (resti, peron, minden, ami kell), a Nizzába tartó vonaton (TGV persze, látjuk kívülről-belülről) találjuk magunkat - oh, a nagy Hitch is mennyire odavolt a vasúti közlekedésért! S itt el is kezdődnek a(z ugyancsak természetesen: személycserén alapuló) bonyadalmak, melyek aztán az Azúr-part vágykeltő rekvizítumai közt bomlanak ki, s lelnek megoldásra - még szép: a decens csűrcsavar, az elvárható "nagy trükk", a szolid autós üldözés, a kötelező fegyverropogás és naplemente után.

Salle - következetesen haladva a kijelölt úton - igyekszik fokozatosan adagolni a feszültséget, a kellő időben bedobva a tárgyi világban is oly kedvvel bolyongó mestere kellékeit (melyek közül - gondolom, sulykolásául annak, hogy túlzott merészségre utaló gesztusokra ne számítsunk - a főszereplő: egy karóra), készíti elő a végkifejletet. Épp, ahogy a nagykönyvben meg van írva.

Ám mint mondtuk, van mindehhez egy Sophie Marceau-ja neki. ' pedig mégsem akárki. A kor kihívásai - bár ez úgyszólván teljesen személyes, és nyilván teljesen anakronisztikus vélemény - nem kifejezetten tettek jót személyisége (művészi és fizikai) kiteljesedésének, de még így is (a kelleténél jó pár kilóval karcsúbban, épp csak gyanús arculattal) elragadó jelenség (mint egyfolytában a Házibuli óta).

Tehát amit végeredményként kapunk, biztonsági játék: egy voltaképpen gyáva, ám épp ezért alaposan végiggondolt dolgozat, amit úgy elvisz a lenyűgöző partvidék meg a szép emberek közt felkavarón mesterkedő művésznő, mint a sicc. Észre sem veszszük, hogy mennyire szilfid a jelenség, máris elsuhant.

Forgalmazza az SPI

Figyelmébe ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.

Nem így tervezte

Szakszerűtlen kéményellenőrzés miatt tavaly januárban szén-monoxid-mérgezésben meghalt egy 77 éves nő Gyulán. Az ügyben halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt ítélték el és tiltották el foglalko­zásától az érintettet.

Amikor egy haldokló csak az emberségre számíthat – életvégi ellátás helyett marad a várakozás a sürgősségin

A gyógyító kezelésekre már nem reagált az idős szegedi beteg szervezete, így hazaadták, ám minden másnap a sürgősségire kellett vinni. Olykor kilenc órát feküdt a váróban emberek között, hasán a csövekkel és a papucsával. Palliatív ellátás sok helyen működik Magyar­országon – a szegedi egyetem intézményeiben még nem.