Magyar Narancs: Egyáltalán adtok még olyan koncertet, ahol kizárólag népzenét játszotok?
Csík János: Olyan koncertünk már sok éve nem volt. Ez persze a felkéréseken is múlt. Érdekes folyamat részei lettünk, meghívnak bennünket népzenei fesztiválokra, de többek között éppen azért, mert feldolgozásokat is készítünk. Ez a népzenészeket, néptáncosokat is megfogja. És ugyanúgy meghívnak minket a Sziget Fesztiválra, ahol inkább a könnyű műfajt kedvelő fiatalság van jelen. Ez, hogy mindenkihez tudunk szólni, igazán nagy dolog. Szokták is mondani, hogy "közösségteremtő koncerteket" hoztunk létre sok helyen. Az idősebbek is eljöttek meghallgatni az általuk kedvelt népdalokat, de nem zavarta őket, hogy ott van mellettük egy bőrdzsekis fiú, aki az alternatív rockszámoknak örül. És külön öröm volt, hogy a fiatalok éppúgy szerették, mondjuk, a kalotaszegi legényest vagy a csárdást, szaporát, ahogy az alternatív rockot. Az ilyesmi továbbélési lehetőséget ad a műfajnak, a népzenének, amely mindnyájunké. Minél többen tudunk róla, annál jobb. Például a német nyelvterületen a zenekutatók úgy négy-öt ezer népdalt tudtak összegyűjteni. Ehhez képest a magyar nyelvterületen - az utóbbi százötven-kétszáz évről beszélek - kétszázötvenezer dalt gyűjtöttek össze. Tehát van miből dolgoznunk, egy élet sem elég rá. És ha minél több lehetőségünk van rá - egyfajta lelkes hittel -, hogy át tudjuk adni, akkor meg tudjuk érinteni a fiatalok nyitottságát.
MN: Az ellenkező irányban már korábban is voltak próbálkozások, tehát népzenei motívumok felhasználására a rockzenében, úgyhogy ti a másik oldalról számítotok úttörőnek. Ti magatok nem írtok olyan dalokat, amelyek ezen a határvidéken mozognak?
Fotó: Németh Dániel
CSJ: Az én elképzeléseim szerint ezek lépcsőfokok. Megtanultuk az autentikus népzenét az öregektől, hogy minél hitelesebben adhassuk át. Az egy másik lépcsőfok, ahogy az utóbbi néhány évben a feldolgozásokkal próbáljuk megérinteni az embereket. A régebbi, éttermi cigányzenekaroknál is úgy volt, hogy nemcsak a nótákat játszották, hanem játszottak egyéb könnyűzenét is, amire éppen igény volt. Ebből a szempontból nem új a történet. Az viszont egy következő lépcsőfok lenne, hogy miután eddig sikeres könnyűzenei dallamokat sóhajtottunk át - hogy így mondjam - a népzene lüktetésére, most jönne el az az idő, hogy talán merjünk saját feldolgozásokban gondolkodni. Volt is olyan, hogy egy tradicionális bluesdallamot, amely Amerikában halottkísérőként működött, de Louis Armstrongtól Janis Joplinig mindenki játszotta, mi is átdolgoztunk. A Senki nem ért semmit című számról van szó, amire Lovasi írt verset, átvette a Kispál és a Borz is, felénekeltem az ő lemezükre, a Lovi meg a mienkre. De volt olyan is, hogy egy cimbalmos barátomat kértem fel...
MN: Lukács Miklóst...
CSJ: ...igen, hogy írjon egy zeneművet klasszikus hangzásban, és a Nemzeti Filharmonikusok Vivace kamarazenekarával meg is tudtuk valósítani, hogy összejöjjön. Ez rajta van a legutóbbi lemezünkön. És készül egy jövőre induló koncertturné kapcsán még egy ilyen. Vannak ilyen példadallamok, amikből kiindulhat - így rakjuk össze a dolgainkat. A jövő év nagyon fontos, mert 25. évfordulója lesz a zenekarnak, úgyhogy ez egyfajta átölelése lenne a munkának, amit eddig végeztünk. Erről szólnának ezek a koncertek.
MN: Milyen szempontok alapján döntitek el, hogy mi az, amit feldolgoztok?
CSJ: Sokan kérdezik, hogy miért nem dolgozzuk föl ezt vagy azt. Igazából az a lényeg, hogy a magyar népdalok szövegének van egy sajátos szépsége, szóképekkel, szimbólumokkal - nagyon találóan fogalmaztak meg olyan érzéseket, mint szerelem, bánat, halál, búcsúzás, miegymás -, amit nehéz túlszárnyalni. Igaz, hogy nagyszerű költőink vannak, József Attila nekem is kedvencem. Vagy most a Szigeten ott lesz Földes László Hobo, aki el fogja mondani egy versét, miközben elénekli a Közép-európai hobo bluest, amit mi egy erdélyi táncrendrészlettel, egy széki négyessel ötvözünk. Azért is fontos ez a fellépés, mert olyan közreműködőink lesznek, mint Presser Gábor vagy Kovács Kati, akikről nem gondoltam volna soha - talán ők maguk sem -, hogy elénekelnek egy népdalt. A részleteket nem mondhatom el, mert akkor nem lesz meglepetés. Sok mindenkit megkérdeztünk, és akiket a leginkább akartunk, ott is lesznek. Sajnos Révész Sándor nem tudott eljönni. Ott lesz még Szörényi Levente, Bródy János, a fiatalabbak közül Kiss Tibor, Lovasi András, Ferenczi Gyuri. Szóval elég sokan leszünk, ha mindenki eljött volna, nem is tudom, mennyi ideig tartana.
MN: A külföldi világzenei együttesek gyakran elegyítik a műsorukban különféle népek zenéjét. Ti nem akartok a magyaron kívül másféle népzenét is bemutatni?
CSJ: Kérdés, hogy ki miért teszi ezt, a népszerűség, a siker, a pénz miatt - és van-e neki miből. Ahogy említettem, nekünk van miből. De itt, a koncerten ilyen is lesz: egy Szörényi-nóta egy bunyevác málo kóló dallammal fog ötvöződni. De amúgy nem tervezzük ezt, hiszen nagyon sok olyan muzsika van, ami még színessé, változatossá teheti a műsorunkat.
MN: Szoktatok együtt játszani tradicionális falusi muzsikusokkal?
CSJ: Erre sajnos már nem nagyon jut időnk. Meg ők is egyre kevesebben vannak. Csíkszeredában volt ilyen néhány éve, meghívtak minket egy prímástalálkozóra, ahol találkozhattunk velük. Magyarországon már nem is nagyon vannak. A bogyiszlói zenekar nagyon jól játszik, vannak a bátmonostoriak, ott már a régiek unokái játszanak, aztán ugyanígy vannak a Felső-Tisza vidékén, de tényleg nagyon kevesen. Vagy a Felvidéken a dudás Pál Pista bácsi.
MN: Rengeteg fellépésetek van?
CSJ: Igen, sok a munkánk, hál' istennek. Hogy ne fásuljon el, ne zsibbadjon el az egész, meghatároztuk, hogy havonta legfeljebb hányszor lépünk fel. Nem érdemli meg a közönség, hogy csak fűrészeljünk fáradt arccal, nemtörődöm haknizásban. Ez korábban tíz volt, most, a nyári időszakban tizennégy lett. Ez is sok.
MN: A műsorotok alakításakor hogyan válogattok, ki válogat a rengeteg motívum, dal közül?
CSJ: Talán azért is ilyen színes a program, mert mindenki hozza a maga ötleteit, gondolatait, de közösen valósítjuk meg. Mondjuk, talál valaki egy régi felvételt, és elküldi a többieknek. Meghallgatják, megtanulják, és amikor találkozunk, összemuzsikáljuk, aztán megszületik az alapgondolat, hogy merre váltsunk. A jövőre nézve ezt úgy fogalmaztam meg a zenekarnak, néhány zeneszámötlettel igazolva, hogy lesz autentikus szám, erdélyi, bonchidai gyűjtések, eredeti felvételek alapján. De ugyanígy - ahogy Hobóval kapcsolatban mondtam - a versek is részei lesznek a műsorainknak, ahogy erre már lemezünkön is volt példa Juhász Gyula-versekkel, Őze Áron segítségével. Lesznek feldolgozások is. Van egy olyan terv, amelynek az autentikus zenei alapja mellé tényleg írni kell egy kis saját gondolatot. Szóval meg kell maradnunk az igényes, jó minőségre törekvő feldolgozásoknál, mert hiszen ezeknek köszönhetjük a népszerűségünket. Meg nekünk is jólesik. Tehát több szálon fut a dolog, és erről szólnak majd jövőre a huszonötödik év koncertjei: hogy bemutassuk ezt a sokszínűséget.
MN: Felléptek-e Magyarországon kívül, és ott hogy fogadják ezt a műsort?
CSJ: Erdélyben, mostanában pedig a Felvidéken voltunk elég sokat. Van meghívásunk Londonba is, ahol tavaly is voltunk, olyan sikerrel, hogy most egy nagyobb teremben lépünk fel. De megyünk Brüsszelbe meg Norvégiába is. Vannak olyan számaink, amiket le kell fordítanunk angolra, ám csak az tudja lefordítani, aki a másik nyelv lelkiségét érzi. Lesz olyan dal, amit angolul éneklünk majd. De nagyon óvatosan kell ezzel bánni: pont úgy, pont akkor, pont annyit.
MN: A külföldi fellépésekre is visztek vendégénekeseket?
CSJ: Most nem úgy lesz. Londonban velünk volt Presser és Kiss Tibor. Tavaly volt úgy, hogy Ferenczi György jött velünk Erdélybe, de a Felvidéken mi magunk voltunk. Van úgy, hogy a közönség direkt autentikus népdalokat akar hallani - olyan címeket kiabálnak be. Maguk a vendégek is mondják, hogy nem biztos, hogy olyan óriási szüksége van a Csík Zenekarnak arra, hogy ott legyenek. És a közönség sokszor valóban ránk kíváncsi, ezt is elértük, de évekkel ezelőtt nekik, a vendégeinknek köszönhettük, hogy ez így történt. Úgy 2005-ben Lovasi András meghívott egy koncertjükre a Petőfi Csarnokba, ahol a koncert közepén játszottunk három-négy számot. Nagyon izgatottak voltunk, hogy mi lesz a vége. Megszólaltattuk a saját hangszereinken a Kispál és a Borz néhány, már jól ismert nótáját. Három-négy másodpercnyi döbbent csend után kitört az egészséges fajta, jó füttyorkán és taps. Ott nyílt ki sok kapu. Szerintem ezután alakult ki egyfajta egészséges egymásra figyelés a rockzenét és a népzenét kedvelők között.
MN: Főleg erdélyi anyagból dolgoztok, aminek az autentikus formája az, amikor valamilyen hagyományos élethelyzetben szólal meg. Ehhez képest a színpadi előadás is erőltetett.
CSJ: Valóban nehéz ez a feladat, hiszen pár percbe kell sűríteni azokat a pillanatokat, amelyek egy mulatságban órák alatt alakulnak ki. Ezért kell minél pontosabban megtanulni a régiek alapján a muzsikát, és tényleg őszinte, jó szívvel átadni. Ha ezt megérzik, akkor tényleg jó szívvel fogadják. Volt egy olyan falu- vagy városnap, hogy amikor odaértünk, egy cigány lány egy gitárossal háttér-gépzenére cigány mulatós dalokat énekelt. A közönség többsége cigány volt, lelkesen hallgatták őket. Úristen, mit fogunk nekik játszani, nem a mulatós rock a mi műfajunk! De végül olyan jó kis buli lett, nagyon jó volt látni, hogy mindenki együtt volt, cigányok, magyarok, azok, akik fontosnak tartják az igényes muzsikát, meg azok is, akiknek csak az volt a lényeges, hogy szóljon valami. Mindenkihez tudott szólni a muzsika, de persze a helyzethez kellett igazítani. Szóval sokféle helyzetben sokféle feladattal találkozunk.
MN: Gondolom, a mostani Sziget-fellépésnek meghatározott programja lesz - már csak a sok fellépő miatt is.
CSJ: Ráadásul tudjuk, hogy nem csak magyarok lesznek, meg olyanok is, akik elsősorban a vendégeinket szeretik. Autentikus népzenei darabokkal kezdünk, hogy megmutassuk, mi is az, amit csinálunk, aztán jönnek a feldolgozások, végül pedig megint magyar népzene lesz.
Pop-Rock Nagyszínpad, augusztus 6., 20.00
