Két év telt el a 2015-ös bemutatkozó album, a Fáma megjelenése óta, és úgy tűnik, hogy ennyi idő alatt megkomolyodott a Karádi Gergő (gitár, ének), Vitányi Dávid (basszusgitár), Dörögdi Dávid (dob) és Galgóczi Olivér (gitár) alkotta hazai alter zenekar. A Kifutás dalait hallgatva Örkény István Egy tragikus eset című egypercese ugrik be: jó érzés értelmiséginek lenni, de mit ér vele az ember, ha semmibe veszik?
Kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy a Sorbonne Sexual új anyagával a saját helyzetét próbálta érzékeltetni a magyar zenei porondon. Egyszerre magabiztosak és kiábrándultak, s e kettősség még a hangszerelésben is megmutatkozik, hiszen a legrockosabb számaikban is vannak lágy, érzékenyebb pillanatok. No meg némi áthallás, hiszen Hunsoccer című daluk szövegét Kardos-Horváth János is írhatta volna: „EU-komfort játszóterek helyett, igazi grundok kellenek, a stadionokkal várnék, előtte csináljatok sok focista gyereket.”
A melankolikus Megesküvős egy lakodalmi fellépés nyomasztó pillanatait örökíti meg, a címadó dal a magyar könnyűzene jelenlegi helyzetén mereng („Szevasz kultúra, well hello, mindenki szív, s mindenki masszív, nekem még pénzem sincs, ami halott lenne”), a Gorillaz hangulatát megidéző Sohasemleszünk című dalukkal pedig lezárják és kimondják: ők nem lesznek popzenészek. Kár, mert gyengéi ellenére is egy kifejezetten olyan hazai album, amit több emberhez kellene eljuttatni.
Szerzői kiadás, 2017
