sorozat - ÍRÓ ÉS KAMUHÕS

  • K. G.
  • 2010. április 1.

Zene

Jason Schwartzman világéletében a geek-slacker-lúzer-okostojás-balfék vonalon mozgott, a csúcsra már pályakezdésekor (Wes Anderson: Okostojás) felért, azóta nincs mit bizonyítania. Hogy mennyire nincs mit, arról szól az Író és kamuhős című sorozat, a tartalomismertető szerint meg arról, hogy egy Jonathan nevű fickó regényírás helyett Chandler és némi fű befolyása alatt magánhekust játszik.
Jason Schwartzman világéletében a geek-slacker-lúzer-okostojás-balfék vonalon mozgott, a csúcsra már pályakezdésekor (Wes Anderson: Okostojás) felért, azóta nincs mit bizonyítania. Hogy mennyire nincs mit, arról szól az Író és kamuhõs címû sorozat, a tartalomismertetõ szerint meg arról, hogy egy Jonathan nevû fickó regényírás helyett Chandler és némi fû befolyása alatt magánhekust játszik. A piac e téren is gyorsan telítõdik, a Brick címû jól sikerült tinédzserfilmben például egész komolyan volt véve a pubertáskori noirkodás, Chandler és Hammett mozdulataival amerikai gimnazisták keménykedtek, innen pedig már csak egy pici lépés, hogy valaki - momentán egy gyerekképû neurotikus a Woody Allen Kisképzõbõl - Brooklynban kezdjen ballonkabátos bénázásba. A jófejkedéshez, ha mindenki marha elégedett az alapötlettel, de senki sem strapálta magát ennél tovább, hivatásos jófejekre van szükség - ezen a poszton Budapesten Mucsi & Scherer játszik, Brooklynban meg Schwartzman, Galifianakis (frissen feltört jófej) és Ted Danson (másodvirágzó jófej). 'k azok, akik még álmukból is, egyébként meg 25 perc csak egy epizód. Valaki mindig betép, egy tárgy vagy rokon mindig megkerül, Brooklyn (az új Manhattan) mindig beköszön, és mindhárom jófej - a vékony, a dagadt és a gazdag õsz - bemutat egy-egy kedves neurózist. Az idõ gyors múlását a jófejség elsõ számú törvénye is szavatolja: jófej jófejt vonz; Jim Jarmuschra sem kell sokat várni, hogy egy mûteremlakásban bicajozzon. Az HBO sorozata olyan, mint a dagadt jófej kedvence: minõségi sajtburger sajt nélkül.

HBO, kedd, 21.00

*** és fél

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.