Zene

Két testvér találkozik egy presszóban. Az egyik följebb van, a másik lejjebb. Az egyik a másik lakásához szeretne kulcsot, hogy fölvihesse a nőjét. A hétköznapi párbeszédbe - ez, mármint a párbeszéd sem olyan sima ügy - belesűrűsödik a közös múlt és a nem közös jelen. Szemrehányások, vádaskodások - eltéphetetlen összetartozás.

Lengyel András a legkevésbé sem kapkod: azon kevesek közé tartozik, akik valamiképpen "úgy maradtak" az elmúlt húsz-huszonöt évben: sem tematikája, sem gondolkodásmódja nem változott alapvetően.

visszhang

ahogy

Horváth Balázs (sz.: 1976) október 17-én rendezett szerzői estje (Fesztiválszínház) a Mesterkoncert címet viselte. A fiatal komponista a Zeneakadémia DLA, azaz mesterképző programjának végzős hallgatója. A nyilvános koncert pedig afféle céhes mestermunka, mely részben az ifjú aspiráns eredetiségéről, részben a tanultakról és a választott mesterek ösztönző példájáról tudósít.

A betegségről, a hátrányról való megszólalás általában két csapásirányt vesz: az együttérzését, amellyel mintegy magunk mellé emeljük a szenvedőt, illetve az egyenlő bánásmód elvét, amely a dolgot figyelmen kívül hagyva megpróbál úgy tenni, mintha a különbség nem létezne.

Volt egy nyomasztó látomásom úgy hétévesen. Egy korlátvasra tekeredve előadóestet nézek, harminc év múlva, és így látom viszont az akkori énemet.

Élelmezéstörténeti közhely, hogy az Újvilágból behozott burgonya csillapította az újkori Európában a szegény vidékek rendszeresen dühöngő éhínségeit (Írország lakossága száz év alatt a duplájára nőtt), és ugyancsak a közép-amerikai édesburgonyának köszönhetően népesültek be a síkságon termelt rizstől függő Kína addig jobbára lakatlan hegyvidékei.

Nyolc kis kritika

Nem tudom, önök hogy vannak ezzel, de nekem mostanában hiányoznak az izgalmas csajok a popzenéből. Azok a lányok, akikért odáig lehetne lenni, de nem elsősorban azért, mert olyan bájos pofijuk van.

Charlie Haden bőgős, zeneszerző és zenekarvezető 1936-ban született az Iowa állambéli Shenandonban.

Ember legyen a talpán, aki nem zavarodott bele az egymásnak folyamatosan ellentmondó információk dömpingjébe. A Művészetek Palotájában meghirdetett előadások dátuma és címe még a legritkább esetben sem egyezett a különböző hírportálokon, szórólapokon, műsorfüzetekben lévőkkel.

Egy fesztivál akkor jó, ha a programok kiválasztása sorozatos lemondásokkal jár, ha kénytelenek vagyunk dönteni két-három, egy időben kezdődő esemény között.

Valahogy elegánsan kellene elütni a dolgot, méltatni az életpályát vagy egyszerűen csak tartani a szánkat, de semmiképpen sem így kezdeni: a három, egyenként félórás kisjátékfilmet összefogó Eros nyitódarabjával Michelangelo Antonioni egykori önmaga paródiáját rendezte meg.