A találkozás csendje - A ház kulcsai (film)

  • Dercsényi Dávid
  • 2005. október 27.

Zene

A betegségről, a hátrányról való megszólalás általában két csapásirányt vesz: az együttérzését, amellyel mintegy magunk mellé emeljük a szenvedőt, illetve az egyenlő bánásmód elvét, amely a dolgot figyelmen kívül hagyva megpróbál úgy tenni, mintha a különbség nem létezne.

A betegségről, a hátrányról való megszólalás általában két csapásirányt vesz: az együttérzését, amellyel mintegy magunk mellé emeljük a szenvedőt, illetve az egyenlő bánásmód elvét, amely a dolgot figyelmen kívül hagyva megpróbál úgy tenni, mintha a különbség nem létezne. A másik oldal, vagyis a hiányt szenvedők (betegek, hátrányos helyzetűek, fogyatékkal élők stb.) az első esetben joggal érzik megalázónak az attitűdöt, ugyanakkor nem fogadhatják el a különbség figyelmen kívül hagyását sem. A radikálisan kisebbségi lét drámája összetett és ellentmondásos; számos elhibázott film született rózsaszín habba hempergetve, lírai gitárfutamokkal a háttérben, miközben ehhez a drámához kereste a kulcsot.

Gianni Amelio filmje is erről az összetett viszonyról szól. Paolo (Andrea Rossi) tizenöt éves, halmozottan fogyatékkal élő fiú. Apja, Gianni (Kim Rossi Stuart) a születésekor elhagyta őt. De az apa most hívást kap. A fiával kell töltenie pár napot, mert, ahogy a nevelőszülő-nagybácsi indokolja, esetleg csoda történik. Az orvosok szerint ugyanis már erre van szükség. A felületes és lefojtott ember tehát nekilát - ahogy ő látja - feladatának, melynek megoldása, úgy tűnik, hamar meghaladja erejét. Berlinbe indulnak gyógykezelésre. Apa és fia első találkozásáról nincsen kép; a film amúgy is csínján bánik a kézenfekvő jelenetekkel, hisz messzebbre tekint az együttérzés kiváltásánál. S óvatosabb is ennél: nem akarja, hogy a forma túl korán bezáruljon. A fia rituáléit lassan megszokó Gianni először a bevett utakon próbál fiához közelebb jutni, de ez hamar csődöt mond; maga Paolo vakarja le a mázat apja reakcióiról. A férfi ekkor még csak a fiához keresi a megfelelő kulcsot, annak remek humora, sajátos kommunikációja még megoldandó feladatként áll előtte. Paolo ugyanis minden pillanatban választ, jelet követel a külvilágtól, zavarba ejtő nyíltsága és önvédő rítusainak elegye igazi angyallá teszi őt, aki apját védelmezi és vezetgeti az őszinteséghez tartó úton. Folyton szembesíti zavarával, mígnem a rejtett bocsánatkérés, az óvatoskodásba fordított idegenségérzet, a nehezen leplezett szégyen fokozatosan lehullik Gianniról. Segítségére van ebben Nicole (Charlotte Rampling), akinek lányát ugyanabban a kórházban kezelik, mint Paolót. ' már hosszú évek óta ápolja Nadine-t, és illúziók és tévhitek nélkül, tévedhetetlen pontossággal kérdez rá Gianni viselkedésére, s beszél életéről. Az apának rá kell jönnie, hogy a problémába önmagát is beleértve tudja csupán megtalálni a választ. S csak miután ez sikerül, akkor lesz képes a két ember apává és fiúvá válni egymásnak.

E hosszú utat örökíti meg a film, dicséretes szerénységgel és a háttérbe húzódva. Egy-egy közeli erejéig láthatjuk Paolo görcsös és deformált izmait, rémálmoktól nyugtalan alvását, a hiány jeleit, és a kamera elidőzik az olykor elkeseredett, megtört szülői arcokon is. De az alkotás nem tűzött ki semmi olyan célt, amit e témában egy filmnek amúgy illik kitűznie. Lemondott a mélyfúrásokról, valami új, autentikusnak gondolt formanyelvről, a sziporkázó színészi játékról, s mint médium, háttérbe húzódik; csak időről időre, finoman érezteti mégis a jelenlétét. E szellemben eljárva én is mellőzném a szereplők, fogyatékkal és a nélkül élők méltatását. A kritikának is meg kell éreznie, meddig tart a kompetenciája, s mikor kell elhallgatnia.

Forgalmazza a Best Hollywood

Figyelmébe ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.

Nem így tervezte

Szakszerűtlen kéményellenőrzés miatt tavaly januárban szén-monoxid-mérgezésben meghalt egy 77 éves nő Gyulán. Az ügyben halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt ítélték el és tiltották el foglalko­zásától az érintettet.