Színház - Van tüzed? - Vinnai András: Vakond

  • Csáki Judit
  • 2009. március 5.

Zene

Hiába: a megértést akkor is nehezen adja föl az ember, ha tudja, hogy a színház nem egyetemi auditórium, az előadás nem olyan előadás. Hajlandó megmozgatni összes érzékét, asszociációs tárházát és absztrakciós képességeit, a fantáziájáról, tapasztalatairól, emlékeiről és vágyairól nem is beszélve - de a végén mégiscsak szeretne egyetlen, bárha rövid épkézláb mondatot összerakni arról, miről is szólt a Vakond című előadás. Csáki Judit

Hiába: a megértést akkor is nehezen adja föl az ember, ha tudja, hogy a színház nem egyetemi auditórium, az előadás nem olyan előadás. Hajlandó megmozgatni összes érzékét, asszociációs tárházát és absztrakciós képességeit, a fantáziájáról, tapasztalatairól, emlékeiről és vágyairól nem is beszélve - de a végén mégiscsak szeretne egyetlen, bárha rövid épkézláb mondatot összerakni arról, miről is szólt a Vakond című előadás.

A díszlet nem segít ebben - fokozza a talányt. A Katona József Színház színpadán ugyanis - nem kis macerával - előállították a Kamra egyik lehetséges terét, vagyis egy stúdiószínpadot, amelyet négy oldalról fognak közre a lelátókon ülő nézők. Középen cirkuszporond, amelyet kényre-kedvre gerezdekre szabdalnak a becsúszó plexilapok.

Vinnai András számos operáción átesett színdarabja jelenlegi formájában olyan abszurd-groteszk keverék, amely minden erővel arra törekszik, hogy elvagdossa a valósághoz mégoly áttételesen és lazán fűződő szálakat. Ha tehát adva van egy szemészorvos, aki egy idegen város kórházába érkezik, hogy elfoglalja új munkahelyét, akkor a város határában mindjárt belebotlik egy lánynevet (Angelica) viselő elmebeteg-sorozatgyilkos benzinkutasba, akit a szeme láttára lő szitává a seriff, akinek ugyancsak megvan a maga baja... Eddig voltaképp rendben is van. A Puccini-áriát nem lehet kihagyni, mert innen a piromániás gyilkos neve, elindulunk hát az asszociációk rögös útján és berendezkedünk rejtvény- és idézetmegfejtésre.

Aztán a kórház, ahol szemlátomást csupa elmebeteg, avagy idegállapotát és/vagy személyisége koherenciáját tekintve nehéz helyzetű ember él - ez is lehetne rendben, mert hiszen a kis vagy nagy elrajzolást, túlzást beleszámolva nincs ez másképp a drámairodalom bármely tetszőleges pontján. Csakhogy Vinnai figurái olyanok, mintha félkészen vagy "túlkészen" dobálták volna őket a porondra, ezért aztán egymással nincs mit kezdeniük - szilánkos jelenetekben lépnek föl és tűnnek el, és jelenlétük szaggatottsága a figurák szaggatottsága is egyben. A fordulatok - amennyiben föltesszük, hogy létezik irány a darabban - ugyancsak esetlegesek és kuszák, leszámítva a keretet, amely tűztől tűzig visz. Fölvillannak képek amerikai kult- és nem kultfilmekből - nincs értelme lecövekelni, nem visznek sehová, még hangulati erejük is gyorsan elapad.

Lehet, hogy az is idézet, de mindenesetre közhely, hogy a két virtigli elmebeteg a legnormálisabb: a kataton Vakond, aki istenien-ördögien ügyesen kormányozza körbe-körbe az ágyát a takaró alól, és arcáról nem lohad a félmosoly (az ügyesség Fullajtár Andreáé, és ezt csak azért említem itt, mert ezt az előadást a színészek teszik kibírhatóvá); valamint Gromov (egy előző változat abszolút főhőse és címszereplője), aki egyre forszírozza a randevút Istennel. A szögletesített kórházigazgató hisztérikusan föl-fölvihog, a biztonsági őrnek a sapkával együtt jár le a haja, és ez nem kevéssé frusztrálja. A seriff átszellemülten fantáziál különféle szenvedélyeinek logisztikailag lenyűgöző kombinációjáról (a foci-cici-pia szentháromságban). A szemészorvost egy fűzfapoéta feleséggel és egy bigottan vallásos, valamint egy sátánista gyermekkel áldotta meg a sors. A kórházban otthonosan mozog egy bájait kínálgató nő, és egy alakváltó tetszetős nő, meg egy betegesen, ám nem alaptalanul féltékeny férj. Aztán az új munkaerő, Jeff Dawson, a szemész lassan fölveszi a tempót és beilleszkedik...

Tán a díszlet porondszerűsége teszi, hogy elfogadnánk a cirkuszt, és nem bánnánk a revüt sem: jöjjön a kavalkád a tűznyelőtől az artistáig. De nem: mutatvány nincs, csak mutatás. Élni nehéz, mondhatnánk megadóan, végtére erről szól minden; vagyis erről bizonyosan szól Vinnai András darabja is. Élni a nézőtéren sem mindig könnyű.

Gothár Péter rendező (ő tervezte a díszletet is) könnyedén domborítja ki az inkoherenciából a groteszket, az abszurdot, a horrort és egyúttal az inkoherenciát is. Humorból és ironikus távolságtartásból sokkal kevesebbet mér, és ez azért kár, mert tán a röhögés lenne az egyetlen menedékünk. Így azonban a színészekre bízzuk magunkat: lehet álmélkodni azon, hogy micsoda invenciózus módokon vágják ki magukat az útvesztőből, milyen biztonsággal siklanak át azon, hogy fogalmuk sincs, kicsodát játszanak. Megcsinálnak maguknak egy micsodát, vagyis egy figurát, belekapaszkodnak néhány jellemző jegybe, és áthúzzák magukat az előadáson.

Fekete Ernő Gromovban egyszerre makacsul földhözragadt és emelkedetten átszellemült: two in one. Pelsőczy Réka a hátrafésült-lenyalt hajból dolgozik, Elek Ferenc a joviális jelenlétből. Hajduk Károly Jeffjének tétovaságában osztozunk, miközben Jordán Adél, Kocsis Gergely, Pálmai Anna, Rezes Judit, Lengyel Ferenc, Kovács Lehel, Tenki Réka és Dankó István színészetét bámuljuk. Az előadás nem hosszú, csak annak tűnik.

A legvégén Hajduk Károly némán tüzet kér tőlünk. Jár körbe, és mutatja, mit szeretne. Lefogadom, van egy verziója arra a változatra, amikor valaki odanyújt egy öngyújtót.

Katona József Színház, február 15.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.