Zene

Két kórust is vezet, zenét szerez, és sajátos előadói módszerekkel kísérletezik. 2011-ben megnyerte a T-Mobile zeneszerző- pályázatát, a ReZenét egy egyszemélyes kórusművel, amelyben a mély basszustól a szopránig mindent ő maga énekelt fel.

A Honeybeast novemberben az Arénában koncertezik.

A Kontroll csoport és a ma is aktív Ági és a Fiúk énekese most egy szólólemezzel jelentkezett, a karcos és harcos Villámrandival. Új „játszótársakkal”, de a régi energiákkal, a tőle megszokott szabadságfokon. Alkotásról és finanszírozásról, ízlésről és tartásról beszélgettünk, no meg arról, hogy milyen lehetőségek vannak a lehetetlen kulturális légkörben.

A visszatekintéshez megvan már a kellő távlat, így nyugodtan leírhatjuk: Anna Calvi személyében egy erős, szuverén, minden tekintetben saját hanggal bíró előadó jelent meg, teljes alkotói fegyverzetben még az évtized elején.

Az igazság az, hogy kissé lemaradtam a szlovák zenék frontján. Nem nagyon, legfeljebb ötvenévnyit. Persze akkor sem kimondottan a szlovák rockban utaztam, de azért a lemezboltokban rendre belebotlottam. Ott volt a Dežo Ursiny-féle Provisorium, aztán a Prúdy, a Collegium Musicum, a Gattch és a Fermáta, mondhatni, a progrock java. Most, hogy a bakelit iránti vágy megint a tetőfokára hágott, újra kiadták a lemezeiket, a régiek pedig csillagászati áron… – ennyit a történelemről.

Így flörtölt vele Leonard Cohen, így nem kap ingyenkávét a Tom’s Dinerben. Viszont november 11-én nálunk lép fel. Interjú a friss Narancsban!