A több mint negyedszázada működő amerikai együttesnél alapszabály, hogy tízévente feltalálja magát, és új korszakot nyit egy remekművel, miközben az alapokat – funkkal összekarcolt ősrockot döngettek mindig is – csak minimálisan csiszolja tovább. A mestermunkára aztán rádupláz még egyszer (a 2004-es Blast Tyrantet a bluesos Robot Hive/Exodus, a 2013-as Earth Rockert a szintén hibátlan Psychic Warfare követte), és utána jöhet egy kitérő, vele együtt egy szolid megingás.
Nos, ennél a megingásnál tartunk most, a Book of Bad Decisionszel, amely nem húzza be a mesterhármast, bár a probléma inkább mennyiségi: a 10 számosra tervezett lemez 15-ösre hízott. Amit viszont az első félidőben kapunk, az megint csak tízből tízes rock and roll, amely izgalmas keresztmetszetét nyújtja a két csúcslemez, a Blast Tyrant és az Earth Rocker zenei világának. Méghozzá úgy, hogy sikerül azt egy kis Hammonddal, máskor meg olyan rock and roll zongorázással fellazítani (Vision Quest),ami még a nyugdíj és a sír között tanyázó Jerry Lee Lewis lábába is visszaállítja a bugit. Az In Walks Barbarellában a fúvósszekciót is bevetik, de a legnagyobbat – persze csak a szatirikusan politizáló How to Shake Hands után – azokkal a lezser bluesokkal terítik (Hot Bottom Feeder és a címadó szám), amelyekben komótosan pakolássza egymásra a grúvokat Tim Sult, a Clutch csodafegyvere. A hangzás karcosabb, mint valaha (élőben, régi csöves erősítőkkel rántotta fel a lemezt a Jack White útját is pátyolgató producer, Vance Powell), a zenekar másik adu ásza, az oroszlánhangú Neil Fallon pedig szintén csúcsformát mutat. Olyan emlékezetes refrént, mint a Spirit of ’76-é, nem kent még a fülünkbe, de a szürreálisan költői, Emily Dickinsont, Hieronymus Boscht meg a marylandi ráktorta receptjét felemlegető szövegeket is érdemes átbogarászni. Nem korszakalkotó a Book of Bad Decisions, de ha a pályatársak felől nézzük, ez még mindig a megugorhatatlan szint.
Weathermaker Music, 2018
