Lemez

Joseph Haydn: Szimfóniák

  • - csk -
  • 2018. október 27.

Zene

Az első nagy bécsi klasszikus olyan, mint a vitamin: időről időre magunkhoz kell venni belőle egy adagot, hogy jól működjünk. Csak míg a vitaminokra a testnek van szüksége, Haydnra a léleknek. Száznégy szimfóniája hatalmas tenger, amelyből bárhol meríthetünk, biztosak lehetünk benne, hogy mindig értékes tartalmat találunk. Az előadóknak persze el kell dönteniük, hogy mely műveket választják, és miért. Sokféle szempont lehetséges, a Capella Savaria legutóbb három egymás melletti sorszámú szimfóniát játszott lemezre régi együttműködő partnere, a brit Nicholas McGegan vezényletével: a 79-est, a 80-ast és a 81-est (F-dúr, d-moll, G-dúr), ezek egy alomból valók, mindhárom az 1784-es esztendőt képviseli.

Haydn ekkortájt utolsó évtizedét tölti az Esterházyak szolgálatában, s hírneve Európa-szerte egyre nő. Hogy miért, arra frappáns választ adnak ezek a művek is a maguk kifogyhatatlan invenciójával, találékonyságával, humorával, számtalan eredeti ötletével és jellegzetesen haydni meglepetéselemével. E szimfóniák a játékos teremtőerő diadalai. Hogyan kell az ilyen zenét megszólaltatni? A harminchét éve működő, szombathelyi Capella Savaria világos választ ad a kérdésre: érdeklődve, a részletekre figyelve, felfedező kíváncsisággal. McGegan vezényletével az ínyencségekre és szabálytalanságokra fogékonyan, friss intellektussal, alkotó derűvel fordulnak Haydn egyszerűségükben is furfangos zenéi felé, megmutatva, hogy minden tétel külön világ. Lendület, rugalmasság, puha hangzás, élénk színek – az előadások megidézik Haydn szellemét.

Hungaroton, 2018

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.