Rés a présen

„Nagyobb és hangosabb”

Tarján Zsófi énekes

  • rés a présen
  • 2018. november 1.

Zene

A Honeybeast novemberben az Arénában koncertezik.

rés a présen: Mikor állt össze a Honeybeast?

Tarján Zsófi: A csapat Honey Bee néven alakult 2005-ben, majd tagcserék után 2009-ben lett a jelenlegi neve. 2012-ben csatlakoztam a zenekarhoz. A magyar zenei palettára 2014-ben kerültünk fel, amikor A legnagyobb hős című dalunkkal a döntőig jutottunk A Dal című tévéműsorban.

rap: Kik a jelenlegi tagok?

TZS: A zenekar alapító tagjai közül Bencsik-Kovács Zoltán zenekarvezető, gitáros, szövegíró, Kovács Tamás dobos, Tatár Árpád gitáros. Akik később csatlakoztak: Lázár Tibor basszusgitáros, Kővágó Zsolt billentyűs és én. Bencsik-Kovács Zoltán írja a dalokat, a zenéket, és ő is hangszereli a számokat, én vagyok a felelős a vizuális megjelenésért és a grafikai tervezésért.

rap: Grafikus is vagy?

TZS: Grafikai és zenei végzettségem is van. Előbbit a Visart nevű főiskolán szereztem, a zenei tanulmányaimat pedig a Kőbányai Zenei Stúdióban végeztem ének szakon.

rap: Írd körül a Honeybeast stílusát!

TZS: Elég eklektikus, mert a dalainkban fellelhetők a népies elemek, a hangszerelésben pedig a vonósoktól az elektronikus hangzásig minden megtalálható. Mi a próbateremben úgy hívjuk, hogy Honeybeast-stílus, ami a zenekar tagjainak és dalszerzőjének az ízléséből áll össze. Bencsik-Kovács Zoltán szereti a Pink Floydot, a Coldplayt, a Clean Banditet, de ezenkívül olyan klasszikus zeneszerzőket is, mint Debussy és Stravinsky, de alapvetően egy dzsesszgitáros.

rap: Milyen albumokat tudtok magatok mögött?

TZS: Az első lemez a Parazita, még nélkülem, 2010-ben jelent meg, aztán már velem 2014-ben A legnagyobb hős című, majd 2015-ben a Bódottá és 2017-ben a Súlytalan. A legújabb lemez az Élet a Marson pedig idén jelent meg, és kicsit más. Míg az eggyel ezelőtti lemezen inkább akusztikus hangszerelésű dalok voltak, ezen nagyobb hangsúlyt kapott az elektronikus, modernebb hangzás.

rap: Mi az, ami egységes a dalaitokban?

TZS: Szerintem minden dalnak nagyon erős szövegvilága van, és ez nem is fog változni. Alapvetően három csoportra lehet osztani a dalokat a témák szerint: párkapcsolatok, társadalomkritika és a kettő összegzése, ami már szinte filozófia. Utóbbiak közül a koncerteken kevesebbet adunk elő, mert nem feltétlenül bulisak, inkább elgondolkodtatók. Igaz, hogy ott van például a Súlytalan című dal, ami ez a kategória, mégis tud bulis lenni, ha akarjuk.

rap: Az Arénában, a nagykoncerten lesznek ilyen dalok?

TZS: Az Arénában november 21-én minden lesz. Olyan kontextusban fogjuk előadni a dalokat, mint egy szimfonikus vagy egy progresszív koncertet, pontosan az említett témakörökre felosztva.

rap: Miért az Arénát választottátok, nem túl nagy az?

TZS: Merész döntésnek tűnhet, pláne, hogy csak 2014 óta vagyunk ismertebbek. De 2016-ban volt az első sympHoney koncertünk az Erkel Színházban, és egy hónappal az előadás előtt elkelt az összes jegy. A tavalyi sympHoney turné teljes telt házzal ment Magyarország nyolc nagyvárosában. Ez felbátorított minket, hogy bevállaljunk egy Arénát.

rap: Hogyan készültök fel?

TZS: Novemberben várható az eddigi legszigorúbb próbaidőszakunk, amikor folyamatosan össze leszünk zárva. A műsor szerkezete már megvan. A Budafoki Dohnányi Zenekar kísér minket, és a  Voice Station kórus tart velünk, akik tavaly is ott voltak a turnén és előtte az Erkel Színházban is. 70 ember lesz a színpadon. Nagyobb és hangosabb koncert lesz, mint az eddigiek, és minden eddiginél komolyabb látvány is lesz.

rap: Vágysz ezenfelül az idén még valamire?

TZS: A legtöbb zenésznél a bakancslistán van egy arénás koncert. Jelen pillanatban ez a prioritás. Utána leheveredni egy tél eleji reggelen egy pokróccal, a teámmal meg a kiskutyámmal, és nem csinálni semmit.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.